Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

22 Büntetőjogi Döntvénytár. szempontból a rendőri nyomozás során foganatosított szembesítés, lefoglalás és bírói szemle is büntető eljárás. (Kúria 1933. nov. 29. B I. 5092/1933. sz.> ... A Bp. 385. § 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panasznak egyik indoka az, hogy a bűnvádi nyomozás W. Lajos ellen nem a vádlott följelentése folytán indult meg, hanem a rendőrség részéről hivatalból tétetett folyamatba s vádlott kihallgatása alkalmából csak adatokat szolgáltatott ehhez a nyomozáshoz ; másik indoka pedig az, hogy a tudva hamis vádolás megállapítására a tényállás kellő alapot nem nyújt. A panasz mindkét irányban alaptalan. 1. A nyomozás ugyanis a rendőr elgázolása után nyomban nem csupán W. Lajos ellen, hanem mindazon gépkocsik tulajdonosai ellen indult meg,, amely gépkocsik számában a menekülő töredékszámai foglaltattak, vagyis a nyomozás tulajdonképpen ismeretlen tettes ellen tétetett folyamatba. Igaz. ugyan, hogy e nyomozás kezdetén (június 12-én) W. Lajost is gyanúsítottként kihallgatták azért, mert az ő autójának száma is gyanús, s az autón sérülések voltak, ámde minthogy ez a gyanú az ő kihallgatása és az autónak rendőrségi szakértő által történt megtekintése után eloszlott, W. Lajost a főkapitányságról nyomban el is bocsájtották, autóját neki visszaadták azzal, hogy az azon levő régebbi sérüléseket kijavíttathatja. Különben is ennek a kihallgatásnak nem volt nagyobb jelentősége és súlya, mint azon nagyszámú kihallgatásnak, amelye.t a rendőrség a csatolt nyomozati iratok tanúsága szerint a június 11. és 27. közötti időben eszközölt, mert bár az 1930. június 11-én szintén gyanúsítottként kihallgatott P. Henrik kivételével a többi autótulajdonost, illetve mindazokat, akik ellen névtelen vagy rendőri jelentések és egyéb följelentések tétettek, ú. n. tanúkihallgatási jegyzőkönyvek fölvétele mellett hallgatták ki,, ezeknek a kihallgatásoknak célja ugyanaz volt, mint a W. Lajos kihallgatásáé, hogy t. i. megállapíttassék az, vájjon nem ezen autók valamelyikével gázolták-e el a rendőrt. A helyzet tehát június 12-től június 27. napjáig, vagyis mindaddig, míg a vádlott az ő vallomását megtette, az volt, hogy a rendőrség — mint ilyen esetekben szokásos és indokolt — egy széleskörű általános nyomozást folytatott ismeretlen tettes ellen, mely nyomozás folyamán mindazokat, akik ellen valami gyanú fölmerült vagy feljelentés tétetett, kihallgatták, de minthogy magukat igazolták, illetve a gyanú alól tisztázták, ezekkel szemben tulajdonképpen a rendőrség munkája be is fejeződött, s így — ha a vádlott közbe nem lép r— nem lett volna akadálya annak, hogy a rendőrség a nyomozás iratait áttegye a kir. ügyészséghez, mely azután a nyomozást a tettes ismeretlen volta miatt meg is szüntette volna. Arra tehát, hogy a nyomozás most már külön W. Lajos ellen és újból megindíttassék, kizárólag az szplgált alapul, hogy a vádlott június 27. napján W. Lajos ellen határozott és koholt adatokkal alátámasztott vallomást tett. Ennek a vallomásnak volt következménye az, hogy a rendőrség W. Lajost újból beidézte, gyanúsítottként ismét kihallgatta, vádlottal szembesítette, hogy 47,801/1930. számú határozatával — most már alapos gyanú okából — W. autóját lefoglalta és az autó újabb megvizsgálása végett bírói szemletartását indítványozta. A vádlottnak ez a vallomása, valamint június 29-i beadványa, melyben ő megesküszik arra, hogy W. a tettes, eredményezték azt, hogy az addig csupán a rendőrség által folytatott nyomozás most már komoly mértéket öltött, hogy most már W. ellenében bírói cselekmények is foganatosíttattak, mert a vizsgálóbíró (júl. 1-én) orvosszakértők és a bírósági vegyész bevonásával