Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)
Büntetőjogi Döntvénytár. 13 1. A vádlott büntetett előéletének nem lehet nagyobb nyomatékot tulajdonítani, mikor a vádlott a katonai bíróság által csupán katonai bűncselekmény (szökés és szolgálati szabályzat megsértése) miatt volt büntetve. (Kúria 1933. nov. 8. B I. 4149/1933. sz.) = Izgatás (1921 : III. tc. 6. §) miatt ítélték el a vádlottat. 8. Csak az országgyűlés létjoga elleni lázítás állapítja meg a Btk. 173. §-ának tényálladékát, ellenben az országgyűlés működésének bár igaztalan bírálata nem jelenti magának az intézménynek megtagadását. Nemzetrágalmazás megállapítása. (Kúria 1933. nov. 15. B I. 4920/1933. sz.) Indokol: :. . . A vádbeli cikk az újabb adók behozatala ellen száll síkra. Első bekezdésében foglalkozik a vonatkozó kormányjavaslatokkal, melyek már az «árnyékországgyülés>> végrehajtószerve, a 33-as bizottság előtt vannak és az adózó nép életerejének utolsó nedveit fogják kiszivattyúzni. A 2. és 3. bekezdésében a vádlott a miniszterelnök szózatának azt a célt tulajdonítja, hogy a népbe beleszuggerálja azt a tudatot, hogy azért kell az újabb adóterheket vállalni, hogy minden maradhasson a régiben : a nagyszámú tagból álló parlament, melynek tagjai nagy fizetéseket húznak, s melynek csak 33 tagja dolgozik, az álláshalmozások, a fényűző építkezések, közéleti visszaélések stb. Végül a jelenlegi többségről azt állítja, hogy az uralmának meghosszabbítása érdekében mindenre képes s nem törődik a dolgozó és adózó társadalom panaszaival. A cikkben ezek szerint foglaltatik ugyan az országgyűléssel szemben egy sértő kifejezés («árnyékországgyülés») és a jelenlegi többséggel szemben az a vád, hogy uralmát önző célból akarja meghosszabbítani, ámde a cikk lényegében nem támadja az országgyűlésnek, mint az alkotmány egyik intézményének jogalapját, nem irányul annak mint ilyennek létjoga ellen, hanem — bár túlzó és igazságtalan módon — csak azt állítja, hogy az országgyűlés jelenlegi többségének munkája főleg az adójavaslatok megszavazásában merül ki s nincs tekintettel az adózó társadalom teherbíró képességére és tiltakozására. Már pedig —• mint azt a 340. számú E. H. is kimondotta — csak az alkotmány egyes intézményének mint ilyennek létjoga elleni lázítás állapítja meg a Btk. 173. §-ának tényálladékát, ellenben az intézmény kezelésének megtámadása nem jelenti magának az intézménynek megtagadását. Minthogy pedig a vádbeli cikk csupán a parlament működését tette bírálat tárgyává az adójavaslatok megszavazása tekintetében, de magának a parlamentnek létjoga ellen nem lázított, a vádlottat az ellene ezen § alapján emelt vád alól a Bp. 326. § 1. pontja alapján föl kellett menteni. J Viszont a vádlott azáltal, hogy azt állította, hogy nálunk csak árnyékországgyűlés van, amelynek többsége nem dolgozik, de a maga uralmának meghosszabbítása érdekében mindenre képes, pártolja a panamákat és fényűző vállalkozásokat, és nincs tekintettel a dolgozó és adózó társadalom érdekeire, s hogy a kormány új adójavaslatai az ország adózó és dolgozó népéből az életerő utolsó nedveit szivattyúzzák ki, oly valótlan tényeket állított,