Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

108 Büntetőjogi Döntvénytár. menyeként az esztergomi járásbíróság az alapperbeli ítéletek hatályon kívül helyezése mellett H. Ernőt a külföldi pénz kiviteli tilalmának megszegésével elkövetett kihágás vádja alól jogerősen felmentette. H. Ernő e tényállás alapján kártalanításra való igényének megállapítását kérte. A kérelem alapos, azért, mert a Bp. 578. §-ának 1. pontja szerint az újrafelvétel folytán történt jogerős felmentés a kártalanítási igény megállapításának törvényes alapjául szolgál, viszont olyan körülmények, amelyek ennek az igénynek érvényesítését a Bp. 579. §-ának rendelkezései szerint kizárnák, a kérelmező ellenében nem forognak fenn. Az igény megállapításának nem akadálya az, hogy ebben az ügyben a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa B I. 4741/1933/4. szám alatt kelt határozatával kimondotta azt, hogy az esztergomi járásbíróságnak az újrafelvétel során hozott ítélete törvénysértő, nem pedig azért, mert az említett jogegységi határozat azt is kimondja, hogy annak a felekre nincsen hatálya. . . . = A Kúria B. I. 4741/1933. számú határozatát a jelen kötetben 3. sorszám alatt közöltük. 121. Oly esetben, mikor a kártalanítási igény alapjául szolgáló megszüntető határozatot nem magának a terheltnek, hanem a védőnek kézbesítették, az igény érvényesítésére a Bp. 581. §-ában megszabott határidőt a védő részére történt kézbesítéstől kell számítani. (Kúria 1934. márc. 13. B I. 948/1934. sz.) Indokok : . . . A kérelmező, aki az ellene a kalocsai törvényszék előtt csalás és egyéb bűncselekmények miatt folyamatban volt bűnügy során 1928. október 16. napjától 1929. február 20. napjáig terjedő előzetes fogvatartást állott ki, kártalanítási igényétarra alapítja, hogy az ellene folyamatban volt bűnvádi eljárást a törvényszék vádtanácsa megszüntette és ezt a döntést a budapesti kir. ítélőtábla belybenhagyta, ami által az eljárás megszüntetése jogerőssé vált. A kérelmező igényét elkésetten, vagyis akkor terjesztette elő, amikor kártalanításra való igénye a törvényes határidő lejárta folytán már megszűnt. A Bp. 581. §-ának rendelkezése szerint ugyanis a kártalanításra való igényt a jogerős megszüntető határozat vagy felmentő ítélet kézbesítésének, illetve kihirdetésének napjától számított hat hónap alatt kell előterjeszteni. A budapesti kir. ítélőtáblának végzése, amely az elsőfokú döntést jogerőre emelte, 1931. május 23. napján lett dr. K. Miklós ügyvéd részére, aki a vádtanácsi tárgyalás rendén, mint védő járt el, szabályszerűen kézbesítve. Mivel a vádtanácsi eljárás során hozott végzések kézbesítésére vonatkozóan a Bp. különleges intézkedéseket nem tartalmaz, nyilvánvaló, hogy e részben a Bp. 78. és 79. §-aiban foglalt általános rendelkezések az irányadók. A Bp. 79. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezés szerint pedig, az idézőlevelektől eltekintve, minden más határozatot vagy az értesítendő egyénnek vagy igazolt meghatalmazottjának kell kézbesíteni. E törvényes rendelkezés szerint tehát a kérelmező ügyvédje részére történt kézbesítés a kérelmezővel szemben is joghatályos. Mivel pedig dr. K. Miklós ügyvéd a végzést 1931. május 23. napján vette kézhez, a Bp. 581. §-ában foglalt rendelkezésre figyelemmel a kártalanítási igény legkésőbb 1931. november 23. napjáig lett volna érvényesítendő. = Ugyanígy Kúria B I. 3122/1934. sz.