Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)
102 Büntetőjogi Döntvénytár. feltételek közül is csak azokban az esetekben szünetel az elévülés, melyekben a törvény olyan rendelkezést ír elő, mely az elévülés szünetelését vonja maga után. A felhatalmazás azonban nem tartozik ezen esetek közé. Nyilvánvalóan kitűnik ez abból is, hogy a Btk. 109. §-a az elévülés szünetelésének feltételéül az előzetes kérdés jogerejü elintézését írja elő, márpedig a felhatalmazás megadása nem olyan hatósági elintézés, amely ellen jogorvoslattal lehet élni s amelynek a jogerejét ebből a szempontból vizsgálni kellene . . . 114. /—27/. A munkásosztály izgatása a tisztviselői osztály ellen. — IV. Parasztok és munkások izgatása a vagyonos osztály ellen. — V. Vagyontalanok izgatása a vagyonos osztály ellen. — VI. Izgatás az izraelita hitfelekezet ellen. — VII. Izgatás a katonaság intézménye ellen. I. (Kúria 1934. ápr. 18. B I. 866/1934. sz.) Indokok : . . . A cikk szerint a falu igazi arca az, hogy ott vannak fixfizetéses hivatalos emberek, kik a törvények és rendeletek garmadáját zúdítják a népre, ami mind pénzbe kerül, és ott vannak a föld emberei, a gazdák és nincstelenek, akiknek mindezt meg kell fizetniök s nagyon megelégelték már a terhet, mely egyre súlyosabban nyomja őket, egyre kevesebb a pénz. Ez a szembeállítás úgy külső szóbeli, mint belső értelmi összefüggésénél fogva alkalmas arra, hogy a munkásemberekben, kiknek részére elsősorban szerkesztik a «Népszava>> című lapot, gyűlöletet ébresszen a tisztviselő-osztály ellen, hiszen a közlemény kifejezetten azt állítja, hogy a tisztviselők zúdítják a törvényeket és rendeleteket a dolgozó népre, mely azokat megfizetni kényszerül, bár alig van pénze ; vagyis a dolgozó nép nehéz anyagi helyzetéért e vonatkozásban a tisztviselőket teszi felelőssé. De a tisztviselő- és munkásosztály közti az előbbi osztály javára kiélezett különbséget színezi ki a közleménynek az a része is, amely szerint az az ellentét, az a régi harc, ami a nadrágos és csizmás ember, az úr és paraszt között fennállott mostanában élesebb, mint valaha ; a bűnügy vádlottjai mutatják, hogy a falu fojtott csendjében hogyan és mint érez a nép . . . II. (Kúria 1934. febr. 13. B I. 6420/1933. sz.) Indokok : . . . A panasz alapja az, hogy a vádlott a cikkben azt nem mondja, hogy a tisztviselők túlzott fizetése oka a mezőgazdasági válságnak, hanem csupán azt, hogy a tisztviselők létszáma túlméretezett és ez az oka a nagy adótehernek, ami mindenki által ismert igaz állítás. A panasz alaptalan, mert egyenesen kiemeli, hogy a tisztviselői karnak túlnagy a fizetése és hogy a tisztviselők, mint a régi nemesek ivadékai, jól is akarnak élni és ez a felfokozott életigény, meg az az ezáltal feltételezett túlsók fizetés elsősorban oka a földmíves-családok nélkülözéseinek és szűkös megélhetési viszonyainak. Minthogy pedig a cikknek ez a része szembeállítja a földmívesoszt Uyt a tisztviselői osztállyal és ez utóbbit olybá tünteti fel, mint amely a jól élni akarásával és ez okból nagy fizetési igényével okozza a földmíves-családok nélkülözéseit : ennélfogva a cikk alkalmas volt a tisztviselői kar elleni gyűlölet felkeltésére . . .