Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 97 éhség és nyomor, az egész ország az állandó nyomorúság tanyája, az osztály«lleni izgatás vádja azonban csak akkor állhatna meg, ha a cikk e súlyos helyzetért más társadalmi osztályt tenne felelőssé, a munkás és tisztviselői osztály bajait s szenvedéseit a többi osztály ellenséges indulatára, kapzsiságára, szívtolenségére vezetné vissza vagy az ecsetelt helyzetet célzatos módon szembe állítaná a vagyonos osztály gondtalan életével. A cikknek azonban nincsen ilyen tartalma, hanem a felelősséget bizonyos politikai tényezőkre hárítja, azokon keresztül burkolt alakban sem szit gyűlöletet a vagyonos osztály ellen, hanem végeredményben munka-alkalmak megteremtését, annak hiányában munkanélküli segély utalását, a szociális gazdálkodás megszervezését sürgeti, vagyis olyan elgondolások megvalósítását kívánja, ami ellen a büntetőtörvények szempontjából nem lehet kifogást tenni. A cikk nem izgat az állam s a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására sem, egymagában pedig az a kijelentés, hogy sosem volt igazabb a forradalmi dalnak a szava, mint most, ennek az izgatásnak fogalmi körét annál kevésbbé tölti ki, mert a cikk nem is jelöli meg, hogy milyen forradalmi dal igazára gondol . . . 104. Gépkocsivezető gondatlansága. A sértett gondatlanságának közrehatása a gondatlan gépkocsivezető felelősségét nem érinti. (Kúria 1934. ápr. 24. B I. 860/1934. sz.) Indokok : . . . A 250,000/1929. B. M. számú rendelet 5. §-ának 1. bekezdése előírja, hogy a jármüvet mindenkor a legnagyobb figyelemmel és körültekintéssel kell vezetni, ugyanazon § 2. bekezdésének f) pontja pedig kiemeli, hogy az előző bekezdésben említett szempontokra különös figyelemmel kell lenni az útkeresztezéseknél. A vádlottak ezt a rendelkezést figyelmen kívül hagyták, amikor a keresztezésbe olyan sebességgel mentek be, hogy egymás megpillantásakor a jármüveket megállítani már nem tudták. Ez a mulasztás a jármüvek összeütközésére és annak eredményeként, a néhai halálát előidéző megsérülésére vezetett. Ezért a vádlottak bűnösségének megállapítása megfelel az anyagi törvény rendelkezéseinek . . . II. (Kúria 1933. nov. 14. B III. 3235/1933. sz.) Indokok .... A panasz alapja az, hogy a sérülést nem a vádlottnak, hanem egyedül a sértettnek a gondatlansága okozta, mert ijedős természetű lovával az autó közeledtére nem tette meg azokat az óvóintézkedéseket, amelyekkel a bekövetkezett eredményt megakadályozhatta volna. A kir. Kúria azonban valónak elfogadott tényekből, különösen abból, hogy a vádlott az egymásután haladó két gépkocsi elől egészen az út szélére lehúzódott lófogat közvetlen közelében eszközölt gyors iramban előzést és közvetlenül a sértett lovának füle mellett adott hangos kürtjelzést, aminek eredménye lett, hogy a megriadt ló a kocsit feldöntötte és a sértett a kocsiból kiesve, súlyos sérüléseket szenvedett, szintén arra következtet, hogy a vádlottat a sértettnek okozott súlyos testi sértés tekintetében azzal okozati összefüggésben álló, büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlanság terheli. A vádlott e gondatlanságának megállapíthatásán pedig mitsem változtatna még valósága esetében sem az, hogy a sértett is gondatlan volt, s hogy az eredmény bekövetkezésére a sértett gondatlansága is közrehatott ; sőt még Büntetőjogi Döntvénytár. XXVII. 7