Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 85 a kultúra általános színvonalán álló ember az élet rendes körülményei között, tekintet nélkül társadalmi állására, műveltségére és vagyoni viszonyaira, használhat. A közönséges gépszőnyeg, valamint a vászon: közszükségleti cikk. -— 27. Az árdrágító visszaélés vétsége — még ügyletkötés nélkül is — már az ár követelésével be van végezve; a követel szó jogalmát pedig kimeríti már az olyan puszta kijelentés is, amely szerint az eladó a cikk árát a megengedettnél magasabb árra mondja. (Kúria 1934. márc. 6. B II. 272/1934. sz.) Indokok : ... A tényállás szerint a vádlottak négy közönséges gépszőnyegért és egy vég vászonért, amely tárgyakat a vádlottak 295 pengőért vettek, 700 pengőt követeltek a sértettől. A vádlottak azzal védekeztek, hogy ezek a tárgyak nem tekinthetők közszükségleti cikknek. A védekezés nem alapos. ((Közszükségleti cikk» ugyanis az imént hivatkozott törvény szempontjából olyan áru, amelyet — miként azt a kir. Kúria hasonló esetben B II. 2/1921. számú elvi jelentőségű határozatában kimondta, — minden a kultúra általános színvonalán álló ember az élet rendes körülményei között, tekintet nélkül társadalmi állására, műveltségére és vagyoni viszonyaira, használhat. Már pedig a közönséges — tehát ne'm különleges, valamely keleti vagy csupán a fényűzés célját szolgáló szőnyeg, — a kultúra általános színvonalán álló ember használatában szokott állani. Ugyanez állitható az itt szóban levő vászonról is. Úgy a közönséges gépszőnyeg, valamint a vászon : közszükségleti cikk. Minthogy pedig a vádlottak a jelzett áruért — mint közszükségleti cikkért, — melyet ők ugyanakkor 295 pengőért megszereztek, 700 pengőt kértek, helyesen vonta le az uzsorabíróság azt a jogi következtetést, hogy a vádlottak oly közszükségleti cikkért, melynek legmagasabb árát a hatóság meg nem állapította, olyan árat követeltek, amely, tekintettel a beszerzési költségekre és a gazdasági élet viszonyaira, a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magában. Igaz ugyan, hogy a vádlottak a sértettől követelt árból — a 700 pengőből — alkudozások során — 400 pengőre lementek s ezt az összeget a sértett a vádlottaknak ki is fizette. Ez a körülmény azonban vádlottak bűnössége szempontjából közömbös, mert — miként azt a kir. Kúria más, hasonló esetben B II. 517/1921. számú elvi jelentőségű határozatában kimondta, az árdrágító visszaélés vétsége — még ügyletkötés nélkül is — már az ár követelésével be van végezve ; a követel szó fogalmát pedig kimeríti már az olyan puszta kijelentés is, amely szerint az eladó a cikk árát a megengedettnél magasabb árra mondja. . . . = A Kúria B II. 2/1291. számú EH-kt 1. BET 685. — A Kúria B II. 517/1921. számú EH-kt l. BHT 697. 96. A Hv. 4. §-ának 1. bekezdése alá eső cselekménynek nem kelléke, hogy a hatósági közeg akadályozásá-