Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. S3 számlájára utalta, mert ez csak azért történt, hogy legyen a cégnek külföldön egy gyűjtőszámlája, amelyből a jövőben lebonyolítandó exportügyletek külföldi költségeit a Nemzeti Bankkal való elszámolás megejtéséig előlegezhesse, mert továbbá, mivel a jelzett folyószámla felett a Heidelberg György és Heidelberg Vilmos igazgatósági tagok teljhatalmúlag rendelkeztek, az átulalás ténye a beszolgáltatási kötelezettség meghiúsítására vagy kijátszására irányuló tevékenységnek nem tekinthető. A panasz alaptalan. Az a körülmény ugyanis, hogy az exportőrnek egyes ügyletei még lebonyolítva és elszámolva nincsenek és ennélfogva a Nemzeti Bankkal szemben még egyes tételek elszámolásra várnak, nem akadálya annak, hogy az exportőrnek büntetőjogi felelőssége az 1922 : XXVT. tc. 1. § 1. bekezdésének 3. pontja alapján megállapíttassék, ha olyan cselekményt követett el, amely a most idézett törvényhely rendelkezéseibe ütközik. Az exportőr a tanúsítványokban a m. kir. minisztériumnak 4500/1931. és 6210/1931. M. E. számú rendeleteire utalással a kivitelből eredő teljes értékének a számla esedékességétől számított záros határidőn belül való beszolgáltatására vállal kötelezettséget, tekintet nélkül arra, hogy egyéb hasonló ügyleteiből eredő külföldi követelése mikor válik esedékessé. Ebből következik, hogy a lebonyolított ügyletek után a kézhez vett, illetőleg másként rendelkezése alá jutott külföldi fizetési eszközöket az ugyanazon ügyletek körül felmerült kiadások levonása mellett a jelzett határnapig a Nemzeti Banknál beszolgáltatni vagy a beszolgáltatást gátló körülményeket ugyanott bejelenteni tartozik. Nem menti fel az exportőrt a beszolgáltatási kötelezettségnek kellő időben való teljesítése alól a védelem által vitatott az a körülmény sem*, hogy a Magyar Nemzeti Bank a Heidelberg-céggel szemben a 6210/1931. M. E. számú rendelet 2. §-a szerint az ellenőrzéshez szükséges adatok megszerzése céljából eddig könyvvizsgálatot nem tartott, mert ez csak joga a Nemzeti Banknak, de nem kötelessége, nem különösen olyan kötelessége, amelynek gyakorlásától egyúttal az exportőr beszolgáltatási kötelezettségének teljesítése is függővé volna téve. Ugyanez áll a Nemzeti Bankot a 4500/1931. M. E. számú rendelet 3. §-ának 2. bekezdése szerint megillető kötbér kiköthetési joggal kapcsolatban is, amelyre nézve az 1931 : XXXVII. tc. 6. §-ának 3. bekezdése külön is kiemeli, hogy a kötbér megfizetése a felet az export valuta beszolgáltatása alól nem mentesíti s a büntethetőséget és egyéb büntetőjogi következményeket meg nem szünteti. Ami pedig az 1922 : XXVI. tc. 1. § 3. pontjának alkalmazásában a fondorlatos meghiúsítás vagy kijátszás fogalmát az exportvaluta beszolgáltatásával kapcsolatban illeti, a kir. Kúria jogi álláspontja szerint ez alatt minden olyan rosszhiszemű tevékenységet vagy magatartást kell érteni, mely a rendes kereskedőtől elvárható üzleti őszinteséget nélkülözi és amelynek megállapíthatóan az a célja, hogy a vállalt beszolgáltatási kötelezettség egészben vagy részben meghiúsíttassék. A fondorlatos magatartás érvényesülési köre nem szorítkozik szükségképpen a beszolgáltatási kötelezettség vállalására, hanem érvényesülhet ezen kívül, többek közt s jogszerűen vállalt kivitel lebonyolításának körében is. G. Pál vádlott az irányadó tények szerint mint a Heidelberg Vilmos-cég terményosztályának vezetője, a cég többi tagjaival együtt a Magyar Nemzeti Bankkal szemben az 1931. augusztus 14., 1932. november 21. közötti időben külföldre kivitt áru ellenértékének beszolgáltatására vonatkozó kötelezettségét folvtatólagosan akként szegte meg szándékosan, hogy a kivitelből eredő értékeknek egy tekintélyes részét — (244,000 francia fr.-t) nemcsak hogy be nem szolgáltatta a Magyar Nemzeti Banknak, hanem a nélkül, hogy erről 6*