Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 69 A panasz alaptalan. A tényállás szerint ugyanis a vádlott addig húzta a sértett nem vitás követelésének bírói megítélését, amíg az ingatlan vételára a többi hitelezőknek nem lett kiszolgáltatva, utána pedig mindjárt elismerte a kereseti követelésfennállását. Helyes tehát az a jogi következtetés, hogy a vádlott célja a sértettnek mint hitelezőjének a megkárosítására irányult, és hogy a vádlott tette a Btk. 386. §-ba ütköző csalás bűntettének, valamint az utóbb életbe lépett Hs. 1. §-ába ütköző hitelsértés bűntettének a tényálladéki elemeit is kimeríti . . . 77. Hitelsértés megállapítása, mikor az adós az ellene perrel fellépett hitelező megkerülésével más hitelezőjére engedményezte követelését és ezzel magát vagyontalanná tette- (Kúria 1934. ápr. 18. B III. 237/1934. sz.) Indokot .... Nem helytálló a vádlott felmentésére alapul felhozott az a jogi ok, hogy a vádlott ellen csőd vagy kényszeregyességi eljárás nem lévén folyamatban, jogában volt hitelezőit tetszésszerinti sorrendben kielégíteni. A tényállás szerint ugyanis a vádlott a sértett által ellene beadott keresetet már 1932. március 2-án kézhez vette ; 16-án már az első tárgyalás, is meg volt; az engedményezés pedig jóval ezek után, május 3-án történt, tehát kevéssel előbb, mint az első marasztaló ítélet, amely május 13. keletű s amit 1932. évi június 2-án a biztosítási végrehajtás elrendelése követettIlyen körülmények között a vagyontalan vádlott részéről egy már esedékes követelésének az ellene perrel fellépett hitelező megkerülésével, más hitelezőjére engedményezése a pert indított hitelező megkárosítását célzónak és egyúttal a kielégítésül szolgáló vagyon jogtalan csökkentésének a fogalma alá esik és végeredményben úgy a Btk. 386. §-ba ütköző csalás, mint a Hs. 1. §-a alá eső bűntett megállapításához vezethet . . . 78. Csupán annak az adósnak a cselekménye esik a IIs. 1. §-ának rendelkezése alá, aki jogtalanul csökkenti a hitelező kielégítésére szolgáló vagyonát. (Kúria 1934. ápr. 5. B III. 6553/1933. sz.) Indokok : ... A másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét főleg azon az alapon állapította meg, hogy a vádlott 1928. szeptemberben legalább 20,000 P végkielégítést kapott a Királyi Magyar Automobil Klubtól (KMAC), majd 1929. május 5-én a Steyer-müvektől élvezett havi 800 P járadék átengedése ellenében 28,000 P kölcsönt vett fel s így aránylag rövid idő alatt 48,000 pengő jutott kezéhez, mégis a felesége (a pótmagánvádló) részére fizetni kötelezett havi 560 P biztosítására mit sem tett, sőt 1931. május 5-én a Hungária Automobil Clubtól (HAC.) járó havi 200 P igazgatói fizetéséről is lemondott a fia érdekében, a tartásdíjak fizetését pedig 1931. október havától végleg beszüntette. A vádlott azzal védekezett, hogy egyáltalában nem volt szándéka a sértettet megkárosítani, és a tartásdíjak fizetésében az állásának elvesztése és teljes anyagi tönkremenetele akadályozta meg. Jól dotált állásának elvesztése iitán éppen azért igyekezett pénzeit olyan vállalkozásba fektetni, amely reményt nvujtott arra, hogy annak jövedelméből a tartásdíjakat fizetheti,