Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 53 hajtás alapját képező közjegyzői okirat jogerősen még nem, hanem csak elsőbírói ítélettel volt hatálytalanítva és a végrehajtás feloldása csak a vádlott cselekményének elkövetése után következett be. Márpedig a törvényes hatáskörrel bíró bíróság által elrendelt és foganatosított végrehajtás során lefoglalt ingók mindaddig, míg a végrehajtás feloldva nincs, a végrehajtató, illetve a kirendelt zárgondnok zálogbirtokát képezik, kivéve ha arról önként lemondanak, vagy a bíróság a zárgondnokot e tiszte alól fel nem menti. Az a körülmény, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló közokirat a vádbeli cselekmény elkövetése előtt még nem jogerős ítélettel hatálytalannak mondatott ki, és hogy ez az ítélet később jogerőre emelkedett, a vádbeli cselekmény elkövetése idején a törvényesen megszerzett zálogbirtok joghatályosságát nem érinti és nem jogosította fel a vádlottat arra, hogy a még fel nem oldott zálogbirtokot önhatalmúlag megszüntesse. Minthogy pedig a Btk. 368. § a törvényesen megszerzett zálogjogot védi és a vádlott, mint ügyvéd tudatában volt annak, hogy a jogérvényesen foganatosított végrehajtás hatálya csak annak feloldása, illetve annak alapját képező jogügyletnek jogerős bírói ítélettel történt hatálytalanítása után szűnik meg és mivel a vádlott ezt be nem várta, hanem a végrehajtás feloldása előtt a lefoglalt ingókat elidegenítette, tudatosan oly cselekményt követett el, melyre akkor feljogosítva nem volt és amely cselekmény a Btk. 368. §-ban írt vétséget megállapítja ... 67. Gyújtogatás és csalás anyagi halmazatát kell megállapítani, mikor a vádlott tűz esetére biztosított házát azért gyújtotta föl, hogy annak ily módon való megrongálása által a biztosítási összeghez jusson. (Kúria 1933. márc. 1. B III. 6055/1932. sz.) Indokok : . . . A panasz okaként az van felhozva, hogy a gyújtogatás a szélcsend miatt mások épületeit nem veszélyeztette s így a bűncselekmény csak a Btk. 382. § rendelkezése szerint minősíthető. Ez a jogi álláspont téves. A vádlott háza, gazdasági épülete és a szomszédos épületek zsúppal fedettek és olyan közelségben vannak egymáshoz, hogy a tűznek a szomszédok épületeire való átterjedését csak a gyors oltási segély és a veszélyeztetett épületek tetőzetének locsolása akadályozta meg. A vádlott házának felgyújtása tehát mások házait (vagyonát) is nagy mértékben veszélyeztetvén, a bűncselekménynek a Btk. 422. § 1. pont szerinti minősítése törvényszerű. Tévedtek azonban az alsófokú bíróságok abban, hogy a bűncselekményt a gyujtogatáson felül nem minősítették ezzel a Btk. 96. § szerint anyagi halmazatban álló, a Btk. 382. § szerinti csalás büntette kísérletének is. Ugyanis a vádlott tűz esetére biztosított házát azért gyújtotta föl, hogy annak ilymódon való megrongálása által a biztosítási összeghez jusson, ezt azonban nem kapta meg, mert cselekménye kitudódott. Elkövette tehát a Btk. 382. §-ba ütköző csalás bűntettének kísérletét is. Ez a bűncselekmény pedig a gyújtogatás bűntettébe bele nem olvadhat, mert a két bűncselekmény különböző jogi érdekeket sért; a csalás vagyon elleni bűncselekmény, míg a gyújtogatás, a társadalom közbiztonságát veszélyezteti. Egyedül gyújtogatás megállapítása esetén jogi értékelés nélkül marad a csalás bűncselekményének több alkotó eleme, ami a gyújtogatás bűntettébe nem tartozik . . . = Ugyanígy Kúria BDtár XXV. 183.