Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 37 Indokok .... A tényállás szerint a sértett a vádlottól a velencei letelepedési és munkavállalási engedély megszerzése céljára 350 P-t vett át és azt annak ellenére, hogy elvállalt kötelezettségének eleget tenni nem tudott, vissza nem adta, hanem a saját céljaira fordította. A sértett a pénz átvétele után másnap valóban elutazott Velencébe és mivel az engedély megszerzéséhez a vádlott személyes megjelenése is szükséges volt, a sértett több ízben írt és táviratozott a vádlottnak és kérte, hogy utazzon le ö is Velencébe. A vádlott azonban nem válaszolt, sem el nem utazott, mire a sértett visszautazott Budapestre. E szerint a sértett a megállapodásban foglalt kötelezettségének teljesítését megkezdte és annak sikertelensége részben a vádlott magatartására vezethető vissza. Amikor tehát a vádlott a sértetthez intézett levélben azzal a fenyegetéssel akarta azt a 350 P-nek öt nap alatti visszatérítésére kényszeríteni, hogy a budapesti rendőrség már beigazoltnak látta a csalást és így ha a sértett öt nap alatt nem küldi meg az összeget, hatodik napon ki lesz adva ellene a körözés és az elfogató parancs, jóllehet a levél elküldése idején még a vádlott nem is tett feljelentést a sértett ellen, ez a fenyegetés jogtalanul történt és alkalmas lehetett volna a sértettet a kívánt cselekvés megtételére indítani. A kir. ítélőtábla jogi álláspontját a kir. Kúria nem tette magáévá. Helyes ugyan az a kiindulási pont, hogy a bűnvádi feljelentés kilátásba helyezése önmagában még nem feltétlenül jogtalan, azonban téves az a további levezetés, hogy akinek a feljelentéshez joga van, az ezt mindig büntetlenül kilátásba helyezhetné. A feljelentés jogának oly gyakorlása, hogy az ezzel való fenyegetéssel az i.iető magának jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, már nem jogos. Amikor a vádlott a feljelentéssel való fenyegetésen túlmenőleg azzal a valótlan tényállítással akarja az adóst tartozásának — a polgári perút mellőzésével — rövid úton rendezésére kényszeríteni, hogy az adós ellen már eljárás indult meg és a rendőrség beigazoltnak is vette az adós bűncselekményét, ez a feljelentési joggal való jogtalan visszaélés volt . . . = Kúria : Büntető feljelentéssel való fenyegetés csak akkor jogtalan, ha a vádlottnak a sértettel szemben egyáltalán nem volt büntető eljárás útján érvényesíthető igénye, és ha az a vagyoni haszon, amit a vádlott e fenyegetéssel elérni akart, nem fedi azt, amit a vádlott a büntető eljárás folyamán, kártérítés vagy más címen jogosan követelhetne. Amit valaki jogai megóvása végett jogosult megtenni, annak megtételét büntetlenül kilátásba is helyezheti; szükséges azonban, hogy az illetőnek valamely bűncselekményből eredő büntetőjogi igénye legyen. (BDtár XXV. 18.) V. ö. még a Kúria 500. sz. EH-át (BDtár VI: 73.), továbbá BDtár XVIII. 44.; XX. 4. ; XXIV. 17. 54. A 16—24. évek közötti kiskorú mint sértett bármely bűncselekmény esetében maga is képviselheti a vádat. (Kúria JEH 1933 febr 17 B L 255/1933. sz.) Indokok .... Sz. László ügyvéd, mint kk. M. Lóránt sógora a fejérvármegyei árvaszéknél följelentést tett sikkasztás büntette miatt N. János kirendelt gyám ellen s kérte más gyám kirendelését és a feljelentésnek a kir. ügyészséghez áttételét. A székesfehérvári kir. ügyészség N. János ellen a nyomozást lefolytatván, az iratokat a Te. 110. § alapján azzal az indítvánnyal tette át a sárbogárdi járásbírósághoz, hogy tűzzön ki tárgyalást N. János ellen sikkasztás büntette miatt azért, mert az 1929. és 1930. évek folyamán a gondozására bízott kk. M. Lóránt neveltetési céljait szolgáló s annak tulajdonát képező készpénzből 1400 P-t eltulajdonította azáltal, hogy azt saját épülete átalakítási költségeire fordította. A bizonyítási eljárás be-