Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 35 hogy ez az egészségi állapota indokolta volna a szóbanforgó beavatkozást, addig dr. Kenyeres Balázs szakértőnek álláspontja az volt, hogy M. Irénnek a vádbeli időben volt egészségi állapotát most már (az orvosi vélemények az eset után három évvel adattak) pontossággal megállapítani nem lehet s ezért a nevezett szakértő nem meri állítani, hogy M. Irén oly egészségi állapotban volt, amely állapot a terhesség művi félbeszakítását tiltotta volna. A törvényszék ez utóbbi véleményt fogadta el, mert azt ténybeli adatok támogatják, a kir. ítélőtábla pedig ennek a kérdésnek azért nem tulajdonít ügydöntő jelentőséget, mert a vádlott orvosok eljárását szubjektíve indokoltnak találta. Minthogy ezek szerint azt a kérdést, hogy a terhesség félbeszakítása objektíve indokolt volt-e, az alsóbírcságok tulajdonképpen kétséget kizáró módon nem döntötték el, a kir. Kúria a felülvizsgálat keretében csupán azzal a kérdéssel foglalkozhatik, hogy a vádlott orvosok abban a meggyőződésben lehettek és voltak-e, hogy M. Irén oly veszélyes állapotban volt, mely indikálta az abortusznak művi úton való levezetését. Ebben a kérdésben az alsóbíróságok egyező állásponton vannak, amelyet a kir. ítélőtábla akként juttat kifejezésre, hogy a vádlott orvosok cselekményében nem ismerhető fel a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetésére irányuló tudat és szándék. Ez az álláspont helyes. Amint ugyanis a kir. Kúria jogegységi tanácsa a Bv. 17. §-ával kapcsolatban hozott B I. 948/1928. számú határozatában kimondotta, vannak olyan jogi axiómák, amelyeket a törvényhozó annyira magától értetődőknek talált, hogy azoknak kifejezésére a törvényben különleges rendel-1 kezést felveendőnek nem tartott. Ilyen jogi axióma vagyis magától értetődő dolog az is, hogy nincs kriminalitás abban, ha az orvos saját lelkiismerete szerint és a fél beleegyezése mellett végrehajt egy műtétet, amelyet — legyen az bár a terhesség megszakítására irányuló is — a beteg illetőleg a terhes nő életének vagy egészségének veszélye okából komolyan vagyis tudományos meggyőződés szerint szükségesnek tart. A hivatásnak szabályszerű gyakorlása közben egy nagyobb veszély vagy jogsérelem elhárítása céljából elkövetett ily cselekmény miatt a bűnösség megállapítása az általános jogérzetbe ütköznék. Minthogy az eljárás egyéb adataiból sem állapítható meg az, hogy a vádlott orvosok lelkiismeretlenül, rosszhiszeműen, bűnös tudatra valló módon jártak el, mert dr. M. Ferenc a végzett abortuszról a tisztiorvoshoz jelentést is készített s annak elküldése iránt is intézkedést tett, azt pedig még az orvosszövetség említett határozata sem írja elő, hogy a jelentést a műtét előtt kell a hatósági orvosnak elküldeni, s minthogy az I.O.T. sem vonja kétségbe dr. M. azon vallomásának hitelét, hogy ő M. Irénen szifilisz és testi leromlás jelenségeit észlelte, a kir. Kúriának sincs kétsége az iránt, hogy dr. M. Ferenc tisztán orvosi lelkiismeretétől és meggyőződésétől vezetve végezte el, illetve dr. F. István ugyanily indokból javallottá a műtétet, s hogy ezért cselekményükből hiányzott a büntethető jogellenesség és ennek tudata. Ennek folytán a közvádló semmisségi panaszát mint alaptalant elutasítani kellett . . . = A jogellenesség mint a bűntett alkotóeleme 1. Vámbéry Büntetőjog (1913) 222. sk. 11.; ugyanerről Finkey Ferenc tanulmánya 1909. — A Kúria B I. 948/1926. számú határozatát BDtár XXIV. 67. alatt közöltük. 49. Zsarolást követ el a háztulajdonos, aki azzal az erőszakkal, hogy a kaput bezárta, a kiköltöző bérlőt bútorainak elvitelében akadályozta és ezzel arra kényszerítette, 3*