Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytúr. miatt a Btk. Élt. 36. § értelmében nem fogházra, hanem a megfelelőnek tartott fogházbüntetéssel arányos tartamú fegyházra (pl. hat havi fogház helyett öt havi fegyházra) ítélte volna el azzal, hogy ezt a fegyházbüntetést a hét évi fegyházbüntetés folytatásaként, tehát azzal egyesítve kell végrehajtani (hét év — öt hó.) Az I. és a II. alatt ismertetett határozatok ellentétesen elöntötték el azt a kérdést, hogy abban az esetben, ha a vádlottat olyan bűncselekmény miatt ítélték el, amelyet a Bp. 506. § 2. bek. értelmében megkezdett szabadságvesztésbüntetése végrehajtásának vagy az ennek a büntetésének végrehajtását meghiúsító szökésének tartama alatt követett el, összbüntetés kiszabásának vagy a büntetések egyesítésének van-e helye s így megvannak a törvényes előfeltételei annak, hogy ezt a kérdést a jogegységi tanács döntvényben döntse el. A koronaügyész véleménye szerint a kérdés szövegében említett esetben a Btk. 104. § értelmében összbüntetés kiszabásának van helye a következő indokokból : Ugy a Btk. Élt. 36. §-ból, mint az ezt magyarázó 18. számú TÜH-ból és az utóbbit kiegészítő, a B 1. 1121/1921. számú EH-ból (BHT 742.) nyilvánvaló, hogy úgy a büntetések egyesítésének, mint az összbüntetés kiszabásának is kizáróan csak jogerős ítéletek alapján lehet helye. Ugyanezen jogelvet fejezi ki a Bp. 517. § annak a kimondásával, hogy «ha valakit különböző jogerős ítéletekkel több szabadságvesztés büntetésre ítéltek és az ítéletek hozásánál az összbüntetésre, illetőleg a büntetések egyesítésére nézve irányadó szabályokat nem alkalmazták : a büntetések utólag összbüntetésbe foglalandók, illetőleg egyesítendők.» Igaz ugyan, hogy a Bp. 506. § 2. bek. alapján megkezdett szabadságvesztésbüntetés — a büntetési nemre való tekintet nélkül is — már a jogerősen megállapítandó büntetés jogi természetével bír. Ez azonban csak jogi fikció, melyben a jövő valóságként a vádlottra — és még nem elítéltre az a kedvezmény rejlik, hogy szabadságvesztése naptárszerü teljességgel számít be a jogerősen kimérendő büntetés tartamába. Egyéb jelentősége a Bp. 506. § 2. bek.-nek nincs. Nevezetesen nem hozza létre, nem jelentheti az ügyben a jogerősséget ; mert hiszen még mindig peroivoslati szakban, sub judict Jis est, amely még esetleg felmentéssel, enyhébb minősítéssel, a büntetés enyhítésével vagy súlyosításával végződne, válik majd jogerőssé. Ezt különben vitathatlanná teszi a Bp. 506. § 2. bek.-nek ez a kitétele : caz ítéletnek jogerőre emelkedése előtt*, ami a büntetés megkezdés kivételességéből minden más jogi folyományt kizár. A Bp. 506. § 2. bek.-e tehát a vádlottnak csak szorosan magyarázandó büntetésmegkezdési, beszámítási kedvezményt ad és semmi más jogot, mert az ítéletek büntetési része, intézkedése is csak a bekövetkezendő jogerő után válik majd jogerős adottsággá, végrehajtható jogi ténnyé, amelyen már változtatni nem szabad. A jogegységi tanács a vitás elvi kérdést a rendelkező rész értelmében döntötte el a következő okokból : A kérdés kitűzésének alapjául szolgáló kúriai határozatok között nincs ellentét arra nézve, hogy úgy a büntetések egyesítésének, mint összbüntetés kiszabásának egyaránt csak jogerős ítéletek alapján lehet helye. Mindkét ügyben ugyanis akkor, midőn az alsóbíróságok — Btk. Élt. 36. § — alapján egységes büntetést szabtak ki, a vonatkozó összes ítéletek már jogerőre emelkedtek. A kúriai határozatok közötti ellentét és így az eldöntendő kérdés kizárólag az, hogy az ítéletek jogerőre emelkedése utáni eljárásban a Btk. Élt. 36. § vagy pedig a Btk. 104. $ alkalmazandó-e akkor, ha a későbbi ítéletek alapjául szolgáló bűncselekményt a vádlott a korábbi ítélettel kiszabott büntetésnek a Bp. 506. § alapján történt megkezdése után. akkor követte el, amikor az ezt a büntetést kiszabó ítélet jogerőre még nem emelkedett. A Btk. Élt. 36. §-t kiegészítő 18. számú TÜH 742. számú EH szerint a büntetések egységesítésének csak akkor van helye, ha a jogerősen elitéit szabadságvesztésbüntetésének végrehajtása vagy ennek félbeszakítása