Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 17 31. Büntetőparanccsal befejezett bűnügyben újrafelvételnek — sem a vádlott javára, sem annak terhére — nincs helye. (Kúria JEH 1933 Jan 20 B j 6-271/1932. sz.) Indokok .... A barcsi járásbíróság büntetőparancsot bocsátott ki B. Aranka ellen a Btk. 333. §-ába ütköző lopás vétsége miatt s ellene 30 P pénzbüntetést állapított *meg azért, mert a nevezett D. barcsi kereskedő birtokából annak beleegyezése nélkül 21 méter mosódelén-ruhakelmét 21 P értékben elvett oly célból, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa .A pénzbüntetés, behajthatatlanság esetében, hatnapi fogházra van átváltoztatva. A büntetőparancs jogerőssé és végrehajthatóvá vált. A terhelt a fogházbüntetést kitöltötte. A kaposvári kir. ügyész a kaposvári törvényszéknél i'ijrafelvétel elrendelését indítványozta, mert az «elítélt» cselekménye a Btk. 338. §-a értelmében bűntett. A kaposvári törvényszék az újrafelvételi kérelemnek helytadott, a járásbíróság által kibocsátott büntetőparancsot hatályon kívül helyezte és a vádlottat a Btk. 338. §-a szerint minősülő lopásban mondva ki bűnösnek, kéthónapi fogházbüntetést szabott ki. Ez az ítélet jogerőre emelkedett. A kaposvári törvényszék ítélete törvénysértő, mert büntetőparanccsal befejezett bűnügyben újrafelvételnek sem a vádlott javára, sem annak terhére nincs helye. Az íijrafelvétel szempontjából a Bp. XXI. fejezete a határozatokat két csoportba osztja ; egyikbe azok tartoznak, amelyeknél i'ijrafelvétel nélkül folytatható az eljárás (Bp. 444. §), a másikba pedig azok, amelyek akár bírói megszüntető végzéssel, akár bírói ítélettel fejeztettek be, ezeket a Bp. 335— 462. §-ai tárgyalják. A törvény szelleme és tételes rendelkezéseinek helyes értelmezése szerint újrafelvétel a büntetőparanccsal befejezett ügyben elvileg kizártnak azért veendő, mert az újrafelvétel megelőző tárgyalást és bizonyításfelvételt s ennek során történő ténybeli megállapításokat tételez fel, amelyek a büntetőparancsnál elő nem fordulnak. E törvényi rendelkezések szellemében a büntetőparancs szinte büntető perenkívüli elintézésnek tűnik fel, melynek rendszeresítését a kisjelentőségü kriminalitásoknak sima és sommás elintézhetése indokolja. Ha pedig nincs előző alapper, nincs mit újra felvenni. A büntetőparancs intézményének feltételeit a Bp. 532. §-a szabályozta. Ha a Bp. a büntetöparanccsal szemben is helyt akart volna adni a/, újrafelvételnek, akkor a Bp. 558. íj-ban külön felsorolta volna azt, hogy az újrafelvételnek a járásbírósági eljárásban nemcsak a Bp. 444—451. §-okban meghatározott esetekben van helye, hanem büntetőparancs esetében is. De hogy ezt a törvényhozás hallgatólag sem akarta, kitűnik a Bp. indokolásából (747. 1.), amely szerint «az újrafelvétel is ki van zárva a büntetőparancs ellen, mert az újrafelvétel megelőző tárgyalást és ténybeli megállapításokat tesz föl», melyek a büntetőparancsnál elő nem fordulnak és amelyeket a terhelt hallgatag beismerése pótol». De ebből, valamint a res judicata természetéből folyik az is, hogy miután a büntetőparanccsal a terhelt tettének büntetőjogi következményei teljesen ki vannak merítve : a kérdéses tett miatt habár azt esetleg helytelenül minősítették vagy meg nem felelő büntetéssel sújtották, a terhelt ellen újabb bűnvádi eljárás sem indítható. Tévesen indítványozta tehát a kir. ügyészség a Bp. 449. § 3. pont alapján az újrafelvételi és törvénysértéssel adott helyt ez indítványnak a törvényszék, mert e törvényhely értelmében újrafelvételnek csak a felmentett, illetőleg elitélt terhére és csak az ítélet jogerőre emelkedése után és — a jelen esetre vonatkozással — csak akkor van helye, ha a felhozott új bizonyítékok az elBÜDtetöjogi Döntvénytár. XXVI.