Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

10 Büntetőjogi Döntvénytár. (Kúria 1932. nov. 22. B II. 3999/1932. sz.) Indokok .... A panasz szerint a vádlott cselekményei azért nem állapítják meg a Bn. 43. §-ba ütköző vétségek tényálladékát, mert a vádlott a nőszemélyeket nem más, hanem a maga részére szereztette meg. Ámde csupán a saját részére önmaga által való megszerzés vagy megszerezni törekvés nem bűncselekmény ; amikor azonban valaki a nőt a saját részére nem önmaga szerzi meg vagy törekszik megszerezni, akkor eltérő rendelkezés hiányában, az anyagi törvény általános szabályánál fogva a kerítésre is a törvénynek a felbujtásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Téves az a panasz is, hogy a vádlott cselekményeit üzletszerűen elkövetettnek kellett volna minősíteni. Az üzletszerűség, mint nem személyes körülmény, minden részesre külön értéklendő. Az, hogy a kerítő — mint tettes —a cselekményeket üzletszerűen követte el, a felbujtóra nézve nem vehetőtekintetbe. = A kerítésre felbujtó felelőssége : Kúria EH BHT 862. 15. /. A Btk. 401. § alá esö magánokirathamisítástényálladéki eleme magán az okiraton akár az aláírással, akár a tartalom megváltoztatásával elkövetett hamisítás, vagyis tényálladéki elem az okirat alakilag hamis volta.— II. A 403. § 2. pontban említett hamisítás alatt koholt ügyleteknek kereskedelmi könyvekbe való bevezetését is érteni keU- (Kúria 1932. dec. 7. B III. 4541/1932. sz.) Indokok .... Azokat az okiratokat, amelyeknek bizonyításra való felhasználásával a vádlott az alsóbbfokú bíróságok ítéletei szerint a magánokirathamisítás bűntetteit elkövette, K. Lajos állította ki és írta alá azzal a tartalommal, amellyel azok ma is bírnak. Ezek tehát koholt ügyletről kiállított, de alakilag valódi okiratok. Minthogy pedig a kifejlődött bírói gyakorlat szerint (. . . Mint a fejben I. . . .), ennélfogva az itt szóbanlevő két okirat fel használásával a magánokirathamisítás nem volt elkövethető. A vád és az ítéleti ténymegállapítás szerint azonban a vádlott azokat a koholt ügyleteket, amelyekről az alakilag valódi okiratok kiállíttattak, azokba a számadási könyvekbe is bevezette, amelyeket ő mint gazdatiszt köteles volt vezetni. Ezeknek a könyveknek a gazdaságban kötött ügyleteknek és a gazdaság egész vagyoni állásának hü feltüntetése volt a rendeltetése, azok a többi törvényes feltételek mellett a bennük foglalt adatok valóságát bizonyítják is. Épp ezért a koholt ügyleteknek ilyen könyvekbe való bevezetése a Btk. 403. § 2. pont büntető rendelkezései alá esik. Meg kell azonban állapítani, hogy a szóban levő könyvek bekötött, laponként folyószámmal ellátott és átfűzött, továbbá folytatólagosan, hézagok nélkül vezetett, vagyis olyan könyvek voltak-e, amelyek e 2. pont alá vonhatók. A törvény helyes alkalmazásához szükséges e körülményeket az alsófokú bíróságok nem állapították meg. Ezért a Bpn. 35. § értelmében kellett eljárni . . . = Ugyanígy Angyal Pál: A magvar büntetőjog kézikönyve Y. kötet (lí)29.) 91. 1.