Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjog Döntvénytár. 143 intézkedése nélkül is elfogadhatlan. A megállapított, nem is vitás tények szerint a rt. letéteményese volt ama összegeknek, melyeket a házhelyigénylők az általuk kiállított nyilatkozatok szerint a megváltási árra befizettek. Akkor tehát, mikor a rt. igazgatói — köztük T. István vádlott is — az ilykép kezelésükre bízott pénzzel akként rendelkeztek, hogy azt a bukófélben levő rt. szanálására fordítva, ingatlant vásároltak, a rájuk bízott idegen vagyon kezelése körül megbízóiknak tudva és akarva vagyoni kárt okoztak. A károkozás a pénz elveszte következtében állott be, a károkozás szándékosságát pedig az a tányállapítja meg, hogy a meghatározott céllal kezükhöz jutott, bíróilag is letiltott idegen vagyon jellegével bíró pénzt egy bukófélben levő rt. megmentése céljából kétes kimenetelű üzletbe fektették, hol az csakhamar elveszett. A vádlott tehát, mint részvénytársasági igazgató, aki idegen vagyon kezelésével volt megbízva, ezen minőségében annak, kinek érdekeit előmozdítani kötelessége, tudva és akarva vagyoni kárt okozott, cselekménye ezért a Btk. 361. §-ába ütköző, a 362. § szerint hivatalból üldözendő hűtlen kezelés vétségét valósítja meg . . . 189. Elítélték tisztességtelen verseny miatt a kereskedőt, aki tudva valótlanul nevezte el juhtúró-készítményét éiharü-nak. (Kúria 1933 okt 3Q< B L 3277/1933") Indokok : . . . A vádlott által a bűnösség kérdésében használt semmisségi panasznak alapja az, hogy a vádlott által használt «bihari» szó nem volt alkalmas áruja kelendőségének fokozására, továbbá : hogy nem mondott valótlant hirdetéseiben, és hogy nem járt el jobb tudomása ellenére, mivel túrójának legalább 50 °/0-a tényleg bihari anyagból készült. Az irányadó tényállásból azonban a kir. Kúria is azt a jogi következtetést vonta le, hogy a «bihari» szó használata kétségkívül a vádlott áruja kelendőségét fokozta, hiszen a vádlott ezért alkalmazta ezt a szót'; de valótlan, éspedig legalább 50 °/o erejéig valótlan volt a vádlottnak ama tényállítása, hogy áruja «bihari» túró, és mivel előzően tudta, hogy bihari juhtúróval a «bihari>> elnevezése alatt a főmagánvádló kereskedik : ennélfogva jobb tudomása ellenére hirdetett valótlant a vádlott abból a célból, hogy a főmagánvádló vevőit elvonva, saját készítményének kelendőségét fokozza. Ez a cselekmény kimerítvén a vádbeli vétség tényálladékát, a bűnösség törvénysértés nélkül állapíttatott meg . . . 190. A Hv. 4. §-ának első bekezdésében írt büntettet, mint bevégzett bűncselekményt követik el, akik összebeszélés folytán karókkal felfegyverkezve lesbe állottak a csendőrök megverésére. (Kúria 1933. ápr. 25. B II. 209/1933. sz.) Indokok : . . . A védő azt vitatta, hogy a vádlottak azért nem bűnösök, — mert — habár összebeszéltek a csendőrök megverésére, mégis J. János vádlott egyedül mérte az ütéseket a csendőrre, a többi vádlottak őt nem követték. Ez az érvelés téves, — mert a Hv. 4. § első bekezdése szerint büntetendő cselekmény már magában véve a «csoportosulás», melynek célja — miként jelen esetben — a hatósági közegnek bosszúból, hivatásának gyakorlása miatt való tettleges bántalmazása. Az előkészülettel együtt jelentkező csoportosulás tehát a bűncselekmény