Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

132 Büntetőjogi Döntvénytár. azután I. vádlott, hogy a 800 P-vel még adós. Ez az utólagos nyilatkozat azonban az előzőleg már végbement hitelsértés bűntettét meg nem történtté nem teszi. 170. Hitelsértés bűntettét követi el az adós, aki a kielégítésre szolgáló vagyona egyik részét koholt követelés­nek, másik részét pedig kedvezményezett hitelezők követe­telésének kiegyenlítésére fordította, ily módon meghiúsítva azt, hogy az összes hitelezők az egész csődvagy ónból kapják arányos mértékű kielégítésüket. (Kúria 1932. dec. 7. B III. 3717/1982. sz.) Indokok : . . . K. József vádlott eleinte csendes társa volt A. Rudolf vádlottnak, és a vádlottak ezt a jogi helyzetet csak akkor változtatták meg akként, hogy K. József vádlott az üzlettársi minőségben befizetett összegek tekintetében hitelezői jogokat nyert, amikor már mindketten tapasztalták, hogy a vállalkozásban készpénzkölcsönök halmozásával sem tudták meg­akadályozni a végrehajtások bekövetkezését és a kényszeregyesség kérésének vagy a csődbejutás bejelentésének szüksége elkerülhetetlenné vált. Ebben a helyzetben A. Rudolf azután, habár vele szemben K. József vádlottnak mind­össze 11,475 P követelése volt, mégis 16,000 P tartozás fennállását ismerte el, az erre vonatkozó «kölcsönös nyilatkozati) című okiratot a foglalások idejét megelőző kelettel látták el; A. Rudolf ezen követelés erejéig váltókat adott; azokat K. József peresítette ; majd végrehajtást vezetve, az üzleti árukat és követeléseket lefoglaltatta ; a csődnyitás után az ingókat el is árvereztette ; a befolyt 3112 P vételárat felvette ; végeredményben pedig 4525 P erejéig koholt követelést érvényesített. Közben A. Rudolf vádlott és neje az ingat­lanaikat is K. József vádlottra ruházták ; az erre vonatkozó adás-vevési szerződésben a vételár kifizetését is nyugtatták, holott az nem történt meg. A két vádlott e mellett a hitelezők közül egyeseket pénzfizetéssel, másokat áruk átadásával kielégítettek, sőt némelyeknek a követeléseiket meghaladó értékű árukat adtak. Közvetlenül a csődnyitás előtt még a vádlottak az üzleti vagyon egymásközti elosztására nézve, és az adás-vétel tárgyát képezett ingatlanok tekintetében új egyességet létesítettek. Mindezek ellenére K. József a részben koholt követelést 16,000 P összegben mint csődhitelező is bejelen­tette. Ezekből a való tényekből arra lehet következtetést vonni, hogy a vád­lottak csak K. József vádlott és a kettőjük által kedvezményezett néhány hitelező követelésének a kielégítését akarták, ellenben a többi hitelező meg­károsítására irányuló célzat vezette őket akkor, amikor A. Rudolf vádlott K. József vádlottnak részben valótlan követelését okiratokban elismerte, utóbbi pedig azokat a csődvagyon lefoglalásával és elárvereztetésével érvénye­sítette ; valamint akkor is, amikor A. Rudolf vádlott több hitelezőjét kielé­gítették. Ezért a vádlottak tettei a Btk. 414. § 2. és 3. pontjaiban meghatáro­zott csalárd bukás bűntettének a fogalmát kimerítik. Hivatalból észlelte azonban a kir. Kúria, hogy a másodfokú ítélet kelte után hatályba lépett és a hitelsértésről szóló 1932 : IX. tc. a Btk. 114 417. §-ait hatályon kívül helyezte, és a hitelezők érdekeinek a védelmére azok helyett új törvényes rendelkezéseket alkotott. A kir. Kúria elsősorban meg­állapítja, hogy a vádbeli tettek az 1932 : IX. tc. szerint is bűncselekményt valósítanak meg, mert kimerítik az e törvény 1. §-ába ütköző hitelsértés bűn­tettének a fogalmát. A közadós vagyona ugyanis a csődtörvény rendelkezései-

Next

/
Thumbnails
Contents