Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

128 Büntetőjogi Döntvénytár. fillért tett ki, és annak valorizálását csak az utóbb életbelépett 1928: XII. tc. szabályozta, és a vádlott jóhiszemű lehetett abban a tudatban, hogy a sértettnek másfél évtizedig nem érvényesített követelése oly csekély értékűvé vált, hogy bár vagyontalan volt, azt rendes foglalkozásának jövedelméb ől kielég ítheti. (Kúria 1933. szept. 27. B II. 2661/1932. sz.) Indokok :. . . A panasz anyagi oka az, hogy a vádlott ingatlanát nem abból a célból adta el, hogy hitelezőjét megkárosítsa, és hogy az ingatlan eladása idején a vádlott nem volt abban a tudatban, hogy ezáltal hitelezőjének kárt okoz. A panasz alapos. A sértett által a vádlott ellen folyamatba tett polgári per irataiból megállapítható, hogy a sértett követelése 1913. évből származik, és az abban az időben 4078 K-t tett ki, amely összegnek az 1928 : XII. tc. értelmében megengedett valorizálása iránt 1929. március 29. napján adta be keresetét. Az irányadó tényállás szerint a vádlott ingatlanát szóbeli szerződéssel még 1927. évben eladta K. János és nejének, és csak a költségek hiánya miatt foglalták írásba az adás-vevési szerződést az 1929. július 1. napján. Ezek szerint a sértettnek már 1913. évben fennálló követelése a korona időszaki romlása folytán az ingatlannak szóbeli szerződéssel történt eladása idején alig pár fillért tett ki, és annak valorizálását csak az időközben (1928. április 1.) életbelépett 1928 : XII. tcikk szabályozta. Minthogy a vádlott az ingatlannak szóbeli szerződéssel történt eladását már ezen valorizálási igény érvényesítését célzó kereset beadása előtt eszközölte és a sértett valorizálási igényének érvényesíthetése előtt 16 éven keresztül követelésének behajtása végett semmit sem tett, holott azt még a korona értékromlása előtt éveken keresztül eszközölhette, pusztán abból a körülményből, hogy a sértett keresetének beadása után foglalta a vádlott írásba az adás-vevési szerződést, még nem lehet jogi bizonyossággal arra következtetni, hogy a vádlott ingatlanának eladását hitelezőjének megkárosítása céljából vagy abban a tudatban eszközölte, hogy hitelezőjének ezáltal kárt okoz, mert a vádlott jóhiszeműen lehetett abban a tudatban, hogy a sértettnek 16 éven keresztül nem érvényesített követelése oly csekély értékévű vált, hogy bár vagyontalan volt, azt rendes foglalkozásának jövedelméből kielégítheti. A károkozási célzat, illetve a tudatos károkozás hiánya folytán a vádlott cselekménye sem a Btk. 386. §-ában írt csalást, sem az időközben életbelépett 1932 : IX. tc. 1. §-ában írt hitelsértés bűntettét meg nem állapítja . . . 165. Az 1932: IX. tc. 4. §-a alá esik a vádlott kereskedőnek az a tette, hogy fizetésképtelenségének beállása után a csődkérvény beadásának elmulasztásával alkalmat szolgáltatott arra, hogy vagyonára több hitelezője végrehajtási zálogjogot nyerjen. (Kúria 1932. okt. 5. B III. 952/1932. sz.)