Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 107 közszükségleti cikkért, melynek legmagasabb árát a hatóság meg nem állapította, olyan árat követelt, amely tekintettel a beszerzési költségekre és a gazdasági élet viszonyaira, a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglalt magában. Nem tévedett tehát az uzsorabíróság, midőn a vádlott bűnösségét megállapította. Hivatalból figyelembe vette a kir. Kúria, hogy a bűncselekmény elkövetése óta hosszabb idő — majd négy év — telt el, továbbá, hogy a vádlott a bűncselekményt édesatyja üzletének vezetése folyamán követte el; amire való tekintettel, valamint a vádlott egyéniségét, életviszonyait és az eset összes többi körülményeit figyelembe véve, a kir. Kúria a büntetés végrehajtásának felfüggesztésétől vádlott magaviseletére kedvező hatást vár . . . = L. a jelen kötetben 60. sorszám alatt közölt eseteket. 129. Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló mozgalommal vagy szervezkedéssel összefüggően lopást (Btk. 336. § 7. pontja) követ el, annak a cselekménye akkor is az 1921 : III. tc. 2. §-a szerint minősül, ha alopás miatt — magánindítvány (Btk. 343. §) hiányában — a bűnössége meg nem állapítható. (Budapesti kir. ítélőtábla 1933. jún. 17. B II. 4835/1933. sz.) 130. Nemzetgyalázás: a sapkáján nemzetiszínű szalagot viselő leventéhez intézett az a felhívás, hogy e szalagot vegye le s tegyen helyette vöröset. (Kúria 1933. máj. 3. B I. 542/1933. sz.) Indokok : . . . A nemzetrágalmazás (1921 : III. tc. 7. §) és a nemzetgyalázás (1921 : III. tc. 8. §) között ugyanaz a viszony, mint a közönségesrágalmazás (Bv. 1. §) és a közönséges becsületsértés (Bv. 2. §) között. Valamint tehát a magánegyén sérelmére elkövetett becsületsértést megvalósítja minden olyan kifejezés vagy cselekmény, mely az emberi méltóság kisebbítését vonhatja maga után, éppúgy megvalósítja az 1921 : III. tc. 8. §-a alá esővétséget is minden olyan kijelentés, amely ha nem is kifejezett gyalázó kifejezésekkel, de burkoltan sérti a magyar nemzet megbecsülését. A nemzetiszín jelképes kifejezője a magyarság nemzeti mivoltának* nemzeti létének, az ország területén lakók nemzeti együttérzésének és magának a magyar államnak s minthogy a nemzetiszínnek ezt a jelentőségét minden magyar állampolgárnak nemcsak el kell ismernie, hanem azzal szemben — ha mint jelvény használtatik — tiszteletet kell tanúsítania. Egy sapkáján nemzetiszínű szallagot viselő leventéhez intézett abban a felhívásban, hogy e szallagot vegye le s tegyen helyette vöröset, mert ők csak azt ismerik, az a véleménynyilvánítás foglaltatik, hogy ebben az országban a nemzetiszínnek nincs jogosultsága, hanem csak a vörös színnek, amely a szociáldemokratapártnak, de egyúttal a kommunistáknak is jelvénye. Az ily vélemény nyilvánítása már nemcsak súlyos hazafiatlanság* hanem — minthogy egy pártnak, illetve a kommunistáknak jelvényét az egész nemzet jelvénye fölé helyezi — a magyar nemzet méltóságának, szuve-