Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

94 Büntetőjogi Döntvénytár. intellektuális közokirathamisítást követi el az adós, aki a kényszeregyességi eljárás során a valónál magasabb összegű követelést ismert el és ezzel közreműködött abban, hogy a közte és a kényszeregyességi hitelezők között létrejött egyességről szóló közokiratba valótlan tény került. (Kúria 1933. máj. 23. B III. 4209/1932. sz.) Indokok .... A tényállás szerint a G.-i egyházközségnek az adós részvénytársaság elleni követelése eredetileg 42.032,000 kor. volt; erre a rt. könyvei által igazoltan is a rt. 11 milliót fizetett s ezáltal a követelés 31.032,000 K-ra apadt. Erre való utalással védekezik a vádlott azzal, hogy ezek szerint az egyház követelésének ugyanilyen összegben a kényszeregyesség alatti bejelentése helyes volt.A valónak elfogadott tények szerint azonban a 42.032,000 K tartozásra 25 + 3 millió, összesen 28 millió fizetés történt a kényszeregyességi eljárás megindítása előtt s így ezen eljárás idején a rt.-nak 14.032,000 K tartozása volt csak, tehát 7 millióval kevesebb, mint amennyit a vádlott elismert, az egyház bejelentett és a kényszeregyességi eljárás alatt is elismertek. A másodfokú bíróság kifejezetten tényleg nem állapítja meg, hogy a 11 miliót meghaladó fizetések is a rt. vagyonából származtak. Azonban való tényékként vannak megállapítva, hogy az egyháznak a rt. elleni követelésére ezen a 11 millión felül is folytak be fizetések é pedig végeredményben 28 millió K ; továbbá, hogy ezek t a fizetéseket a vádlott teljesítette és az ezen összfizetésekre vonatkozó 25 milliós és 3 milliós utalványokat a rt. adta ki. Ezekből pedig helyese i azokat a jogi következtetéseket kell levonni, hogy a vádlott tud a, miszerint a Kényszeregyességi eljárás megi í ítása idején az egyház a rt.-tól csak 14.032,000 K-t követelhetett, tehát a kényszeregyességi polgári ügyekben annak lényeges körülményére vonatkozólag a vádlott eskü alatt tudva hamisan tett a rt. vagyoni viszonyaira vonatkozólag olyértelmü vallomást, hogy az egyház követelése a rt. ellen 31.032'000 K-ban áll fenn. Ezért nem tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor a Btk. 215. §-ba ütköző hamis tanuzás bűntettéből kifolyólag a vádlott bűnösségét megállapította. A közokirathamisítás büntette ellen felhozottakat illetőleg tény, hogy a kényszeregyességi ügyben 26. alszám alatt kelt végzésben a G.-i református egyház követelése kif jezetten nincs megemlí ve; ez a végzés azonban a adós és a ényszeregyességi hitelezők között létrejött egyessséget hagyja jóvá, amely szerint az adós a hitelezők követeléseit 40 °/o fizetésével egyenlíti ki s minthogy ezen hitelezők között az egyház 31.032,000 K-val el van ismerve, a végzésnek a tartalma is olyértelmü, hogy az egyház követelése ennyi, holott tényleg csak 14.032,000 K volt; erészben tehát a végzésbe, vagyis közokiratba a vádlottnak a követelés azon magasabb összegű elismerésében megnyilvánuló közreműködésével valitlan tény került az egyház követelési jogára vonatkozólag. Ezért a vádlott bűnössége a közokirathamisítás büntette miatt emelt vádból kifolyólag is jogi tévedés nélkül állapíttatott meg . . . = Kúria: A Btk. 215., 216., és 219. §-a ban előforluló polgári ügy elnev> és ala t csak ol - üg i érthető, an lybe i a vita tárgyán k ér éke meghatároz at5 és két fél egy nással ellentétes elő dást tesz mel, ben tehát a hatáság vitás jogkérdés d nt e . A je en esetbe i azonban ily vitás jogkérdésről nem volt szó. Minthogy az jnjan a vádlott esküjével .-zándékosán