Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

84 Büntetőjogi Döntvénytár. A járásbírósági ügyekben ugyanis, ha a törvényszék, mint fellebbviteli bíróság már a tárgyalás kitűzésekor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottnak megjelenését szükségesnek látja, s ehhez képest őt elővezetés terhe mellett idézte meg (551. § utolsóelőtti bek.), akkor — kivételt nem engedő módon, — érvényesül az 552. § második bekezdésében foglalt az a rendelkezése, mely szerint a tárgyalás a vádlott jelenléte nélkül nem tartható meg. Ilyen esetben tehát, ha a személyes megjelenésre kötelezett vádlott nem jelent meg — amit a tárgyalás elnökének mindenekelőtt kell megállapítani (harmadik bekezdés) — az elmaradt vádlottat vagy a már kitűzött tárgyalásra, vagy pedig ennek elnapolása mellett a kitűzendő új tárgyalásra elő kell vezettetni (negyedik bekezdés). Minthogy pedig a jelen ügyben a kir. törvényszék az elrendelt fellebbviteli főtárgyalásra a vádlottat a 219. számú iratmintán — tehát személyes megjelenésre kötelezetten — idézte meg, nyilvánvaló, hogy attól az álláspontjától, mely szerint az ő megjelenését szükségesnek találta, utóbb, a főtárgyaláson már el nem térhetett, az ügyet tehát a vádlott távollétében le nem tárgyalhatta, s még kevésbbé hozhatott — az elsőfokú felmentő ítélet helyett — marasztaló ítéletet. Nem szünteti meg ezen eljárás törvénysértő voltát az a körülmény, hogy a törvényszék a vádlottat — a vádtól eltérően — csupán pénzbüntetéssel büntethető vétség miatt ítélte el, s hogy ily vétség vádja esetében elsőfokon a kir. járásbíróság a Bp. 540. § második bekezdése értelmében a tárgyalásra szabályszerűen megidézett, de meg nem jelent vádlott távollétében hozhat marasztaló ítéletet, mert a 552. § második bekezdése — tekintet nélkül a hozandó határozatra —» a tárgyalás megtartását egyáltalában tiltja. Ennek a formalisztikusnak látszó tilalomnak megszegése annál kevésbbé nézhető el, mert ma midőn a Te. 122. §-a értelmében a járásbírósági ügyek nagyrészben még a kir. ítélőtáblához sem vihetők fel, különös jelentősége van annak, hogy legalább ez ügyek másodfokú elintézésénél tarttassanak be szigorúan azok a szabályok, amelyek az érdekelt felek közreműködési lehetőségeit és a közvetlenség érvényesülését némileg még biztosítják. Mindezekre tekintettel a koronaügyész alapos perorvoslata folytán a törvénysértést megállapítani kellett. . . 102. Míg a Bn. 4. §-a a -próbaidő alatt elkövetett bűncselekmények miatt a próbaidő eltelte előtt folyamatba tett büntető eljárásra vonatkozik, addig a Bn. 5. §-a azon esetekről rendelkezik, ha a felfüggesztő ítélet jogerőre emelkedése előtt elkövetett cselekmény miatt a próbaidő alatt a bíróság szabadságvesztésbüntetést állapít meg, vagy ha a próbaidő alatt jut a bíróság tudomására, hogy az elítélt előzőleg jogerősen szabadságvesztésbüntetésre volt elítélve, és azt még végre kell hajtani. (Kúria JER 1933. jún. 23. B I. 2155/1933. sz.) Indokok : A járásbíróság G. Istvánt az 1931. augusztus 21. napján elkövetett jogtalan elsajátítás vétsége miatt az 1932. június 23. napján hozott jogerős ítéletével három napi fogházbüntetésre ítélte, a büntetés végrehajtását azonban három évi próbaidőre felfüggesztette. Ugyanez a járásbíróság G. Istvánt utóbb egy az 1932. március havában elkövetett lopás vétsége miatt