Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

34 Büntetőjogi Döntvénytár. (Kúria 1931. dec. 2. B L 5916/1931. sz.) Indokok :. . . A vádlottak által használt kifejezések a kir. Kúria megismerése szerint is alkalmasak voltak arra, hogy a főtárgyalás megnyitása alkalmával jelenvolt nagyobb számú hallgatóság és különösen a vádlottakkal azonos érzésű többi vádlott lelkületében az erőszakos felforgatásra irányuló cselekmények eszméjét felkeltsék vagy azt legalább is megerősítsék, éspedig annyival is inkább, mert a vádlottak kijelentésének éppen az adott súlyt, hogy a vádlottak kijelentése egyúttal a törvényes bíróság tekintélyével való szembehelyezkedést jelent. Ez a cselekményük kétségtelenül bűncselekmény, vádlottak bűnösségének megállapítása tehát megfelel az anyagi törvény rendelkezéseinek . . . = Kommunista-propaganda a főtárgyaláson; nyilvánosság kizárása : BDtár XXIV. 168. 34. A cselekménynek a Btk. 92. § alkalmazásával vétséggé minősítése nem akadálya a Btk. 64. §-han csupán bűntettre meghatározott kiutasítás kiszabásának. (Kúria 1932. jan. 7. B III. 5126/1931. sz.) Indokok : . . . A kir. ítélőtábla az országból való kiutasítást azzal az indokolással mellőzte, hogy a törvényszék a vádlottnak eredetileg büntettet képező cselekményét a Btk. 92. § alkalmazása folytán vétséggé minősítette, a vádlottat a kizárólag vétségre alkalmazandó fogházbüntetéssel sújtotta és így az országból való kiutasítás kimondásának nincs alapja. Ez a jogi álláspont téves. A Btk. 64. § szerint ugyanis külföldi bűntett miatt, a törvényben meghatározott büntetésen felül, az országból való kiutasításra is ítélhető és a visszatéréstől is örökre vagy határozott időre eltiltható. Az adott esetben a vádlott cselekménye bűntett, amelyet az alsóbíróságok csak azért minősítettek vétségnek, mert a cselekményre meghatározott börtönbüntetés legkisebb mértékét is aránytalanul súlyosnak találták és így a Btk. 92. § alkalmazásával a Btk. 20. § szerint a vétségre előírt fogházbüntetés kiszabását találták a vádlott bűnösségével arányos főbüntetésnek. A kir. Kúria 2. és 59. sz. TÜH-ban kifejezésre jutott azt a jogi álláspontot, mely szerint az átváltoztató ítélet folytán- a cselekmény minden következményében vétséggé válik és úgy tekintendő, mintha elkövetése pillanatától kezdve vétséget képezett volna, a 90. és 94. számú TÜH-ok megdöntötték. Különösen a 90. sz. TÜH a Btk. 1. §-ra való hivatkozással kijelenti, hogy a büntetésnek átváltoztatása, mely egyrészt a tettes személyi, másrészt a tett elkövetési körülményeire alapított bírói mérlegelés következménye, a tett alkotó elemeit nem érinti s az átváltoztatásnak hatálya csak a törvényben meghatározott szabadságvesztésbüntetésre, mint főbüntetésre, terjed ki. A 94. sz. TÜH szintén hangsúlyozza, hogy a Btk. 66. és 92. § alkalmazásával a bíró az alapul szolgáló bűncselekménynek a törvényes tényálladék szerint való jogi természetét nem változtathatja meg. így a Btk. 92. és 20. § alkalmazása nem akadálya a Btk. 64. 8-ban bűntettre meghatározott mellékbüntetés kiszabásának és tévedett a kir. ítélőtábla, midőn az említett okból a vádlottnak az országból való kiutasítását elrendelhetőnek nem találta . . . = Az indokolásban hivatkozott 90. számú TÜH-ot (BHT 242.) BDtár IV. 62. sz. a., a 94. számú TÜH-ot (BHT 851.) BDtár XIX. 17. sz. a. közöltük.