Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 27 25. Újrafelvételi eljárás során felmentés azon az alapon, hogy a vádlott az ú. n. tanácsköztársaság májusi ünnepén tartott és az alapítélet-szerint izgatónak minősített beszédének tartására - a saját és hozzátartozóinak életét és testi épségét közvetlenül fenyegető és másként el nem hárítható veszély által — kényszerítve volt. (Kúria 1931. nov. 4. B I. 4069/1931. sz.) Indokok .... Az alapügy során hozott jogerős ítéletben az a tényállás nyert megállapítást, hogy a vádlott, mint a kapuvári direktórium tagja, tehát a tanácsköztársaság ezen szervének közege, 1919. május 1. napján nyilvánosan tartott népgyűlésen többszáz főből álló gyülekezet előtt azt a kijelentést tette, hogy ,a nagytőkések és nagybirtokosok kizsákmányolták, kiuzsorázták a proletárosztályt, ezeknek most el kell tűnni . Az újrafelvételi eljárás során ez a tényállás nem lett ugyan megdöntve, de a kir. ítélőtábla tényként állapította meg azt, 1. hogy a vádlott a direktóriumi tagságot többek felkérésére azért vállalta el, hogy a községet a felforgató elemek káros működésétől megóvja és e minősegében a jogrend híveit titokban nemcsak tanácsokkal látta el, hanem segítette is olyanformán, hogy a tanácsköztársaságnak több, a tanügyre kedvezőtlen rendeletét nem hajtotta végre, e mellett pedig a tanítók szakszervezeti gyűlésén ki is jelentette azt. hogy ő nem kommunista és általában mindig kellő mérséklettel járt el ; 2. hogy a tanácsköztársaság ideje alatt T. nevű hírhedt kommunista, aki vádlottal egy házban lakott, társaival együtt a vádlottra gyanakodott és működését kémekkel is ellenőriztette, sőt egy B. László nevű kommunista a vádlottat agyonlövéssel is megfenyegette arra az esetre, ha tőlük elpártol, úgyhogy a vádlott e miatt több ízben panaszkodott, hogy B. Lászlótól és társaitól életét nem látja biztonságban és a megszökéstől is csupán az tartja vissza, hogy ebben az esetben a kommunisták családján állanak bosszút . 3. továbbá hogy a népgyűlésen, amely ünnepélyt a tanács fehér érzelmű tagjai éppen azért akartak megtartani, hogy a kommunisták gyanúját magokról elhárítsák, vádlott a munkástanács határozott kívánságára vállalt szerepet és mondott megnyitó beszédet, amelyben többek között az alapítéletben foglalt kitételeket használta, de ez alkalommal is vádlott közelében egy vezető kommunista állott. Egybevetve ezeket az adatokat, az alapeljárás során kihallgatott tanuk vallomásaiból megállapítható és ugyancsak a vádlott higgadtabb felfogását bizonyító adatokkal a kir. Kúria arra a meggyőződésre jutott, hogy a vádlott nem volt kommunista érzelmű, de azután, hogy a direktóriumi tagságot többek felkérésére elvállalta, e minőségében utóbb, különösen pedig a népgyűlés alkalmából olyan kényszerhelyzetbe került, amely az ő, illetve legközelebbi hozzátartozóinak — nejének és gyermekeinek — életét és testi épségét közvetlenül veszélyeztette, a nélkül, hogy ez a veszély másképpen, mint az általa tanúsított magatartással elhárítható lett volna. Igaz ugyan, hogy az újrafelvételi eljárásban nem merült fel adat arra, hogy a vádlott az általa elmondott beszéd tartalmára nézve közvetlen utasítást nyert vagy e tekintetben fenyegetésben részesült volna, ámde az elhatározást kényszer erejével befolyásoló fenyegető veszély, az akkori helyzetben, erre alkalmas tényekkel vagy ilyen célból megteremtett helyzettel, fenyegető szavak nélkül is, meg volt valósítható. Ilyen közvetlenül fenyegető és másként el nem hárítható veszélyt jelentett a vádlottra nézve T. nevű kommunistának az a ténye, hogy a vádlott magatartását kémekkel ellenőriztette, továbbá