Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvényiár. 25 utólagos házassága által törvényesíttetett. Ami a vádlottnak a bűncselekményben történt részvételét illeti, tényként van megállapítva, hogy P. Artúr a Z. Jozefa gyermekének nem természetes apja ; ennek az anyakönyvvezető előtti elvállalására és a gyermeknek utólagos házassá" általi törvényesítésére csak a vádlott által kötelezett anyagi támogatás és jó állásszerzés ígérete folytán határozta el magát, továbbá hogy az anyakönyvvezető előtt P. Artúr és Z. Jozefa is előbb azt jelentették ki, hogy a gyermek atyja a váldott, s csak midőn S. Pál kijelentette, hogy a vádlott utasítása folytán a gyermek elismerése nélkül a tőle kapott pénzt ki nem adhatja, akkor jelentette ki P. Artúr s vette jegyzőkönyvbe az anyakönyvvezető, hogy mint természetes apa P. Artúr a gyermeket sajátjának elismerte. Ezekből a tényekből pedig az alsófokú bíróságok tévedés nélkül vonták le azt a jogi következtetést, hogy a vádlott tevékenysége a Btk. 400. §-ban foglalt közreműködés fogalmát kimeríti. Végül jogsérelem származott a vádbeli anyakönyvi bejegyzéssel egyebektől eltekintve magára a gyermekre, aki a bekövetkezett törvényi-Mtés folytán annak lehetőségétől is elesett, hogy a vádlottal szemben tartási igénnyel felléphessen. Mindezekből folyik, hogy a vádlott bűnössége jogi tévedés nélkül állapíttatott meg . . . = V. ö. a jelen kötetben 14. sorszám alatt közölt határozathoz írt jegyzetet. 21. A nemvagyoni kárnak meg nem ítélése miatt csupán sajtóbűncselekmény esetében van helye semmisségi panasznak. (Kúria í931 dec> 9 R T 4678/193i. S2g Indokok : . . . A sértett, mint pót magán vádló által a nemvagyoni kárnak a vádlottal szemben való meg nem ítélése miatt használt semmisségi panaszt azért kellett visszautasítani, mert bár a Bv. 28. § szerint a St. 39. § 1. és 2. bek. a vádbeli esetben is alkalmazandó lenne, ámde a St. 56. §-a csupán a sajtóbűnesetek esetében ad semmisségi panaszjogot a feleknek ; ellenben nem sajtó útján elkövetett bűncselekményeknél a hivatkozott 56. § nem lévén alkalmazható, mert a Bv. 28. § azt nem tartotta fenn, ilyen kártérítési idényeknél semmisségi panasznak a Bp. 384. és 385. §-ainak tanúsága szerint egyáltalán nincs helye : azt tehát a törvény kizárja . . . = Sajtó utján elkövetett rágalmazás esetében a St. 56. § alapján. a bűnügyi költség kérdésében is van helye semmisségi panasznak : Kúria 1932. febr. 3. B I. 5779/1931., holott általában a Bp. 384. és 385. § alapján a bűnügyi költségre vonatkozó ítéleti rendelkezés semmisségi panasszal nem támadható meg: EH BHT 900., BDtár XXIV. 100. 22. A hitelrontás vétsége egy személy előtt tett nyilatkozattal is elkövethető. (Kúria 1931. okt.27. B I. 2886/1931. sz.) = V. ö. BDtár XVIII., 172.; .XXIV 148.; XXIV. 169. 23. A valóság bizonyítására vonatkozó indítványban tüzetesen meg kell jelölni, hogy a vádlott mily tényeket, mily bizonyítási eszközökkel óhajt bizonyítani, különben