Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

2 Büntetőjogi Döntvénytár. hogy a marasztalás ugyan törvényszerű volt, de nem 480., hanem 489. §-ra lett volna alapítandó. Ezen következtetés helyessége mellett szól a B I. 401/1931. számú jogegységi határozat indokolása, melynek az a része, hogy ilyen közvádas ügyekben a sértett «tehet ugyan a bizonyításra vonatkozólag indítványokat s magánjogi igényeit is érvényesítheti, de az e célból tett lépései, tehát a netán igénybe vett ügyvédi segély folytán felmerült kiadásainak megtérítését a vádlottól nem követelheti azért, mert a törvény gondoskodott arról, hogy a sértett érdekeit a szakképzett kir. ügyészség tagja a vád keretében képviseljél), már szinte félre nem érthető módon fejezi ki azt a gondolatot, hogy a sértett az ilyen költségeinek megtérítését még magánjogi igényének keretében sem, tehát a Bp. 489. § alapján sem igényelheti. II. Ezzel szemben van a kir. Kúria jogegységi tanácsának egy még 1909. április 1. napján hozott 1980. számú határozata, amely a — koronaügyész akkori álláspontjával szemben — azt mondotta ki, hogy amidőn a sértett ezen törvénybiztosította perbeli jogával él, az ezen jog gyakorlatával járó költségek a bűncselekményből származott oly vagyoni hátránynak tekintendők, amelyet a vádlott, mint kárt okozó, a Bp. 489. § alapján megtéríteni tartozik. E határozat szellemében a kir. Kúrianák B I. 3967/1924. számú határozata is kimondotta egy sajtóügyben, hogy a sértett utánjárási és ügyvédi költségei a sértett részéről szenvedett kár fogalmi körébe esvén, ezek megállapítása és a fizetésükben való marasztalás a St. 39. § intézkedése alá esik. Ez a határozat a B. H. T. VII. kötetébe 805. szám alatt fel is van véve. III. Ezen előzmények után került a folyó év október hó 9. napján a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa elé a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata, amellyel törvénysértőnek kérte kimondani a debreceni kir. ítélőtáblának azt a határozatát, amely a vádlottat a sértett ügyvédi költségeiben a Bp. 489. § alapján marasztalta. A jogegységi tanács elnöke — tekintettel arra, hogy a jogegységi tanács a fölvetett elvi kérdésben el kívánt térni a kir. Kúriának az I. alatt említett elvi jelentőségű határozataitól — a tanács elé hozott ügynek elintézését a Te. 129. § értelmében felfüggesztette s a kir. Kúria elnöke a fentebb közölt szövegű elvi kérdést a Te. 128. § 1. pont alapján a Pp. Élt. 70. § értelmében alakított jogegységi tanács elé terjesztette. IV- Annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy a kir. ügyész által képviselt vád alapján folytatott eljárásban bűnösnek kimondott vádlottat lehet-e marasztalni a sértett utánjárásával és ügyvédi képviseletével fölmerült költségekben —a Bp.-nak csupán vagy 479., 480. vagy 489. §-a jöhetnek mint jogalap tekintetbe. 1. Ami a 479. és 480. §-t illeti, az alsóbíróságok ugyan gyakran ezen § 1. bek. alapján marasztalják a bűnösnek kimondott vádlottat a sértett utánjárási és képviseleti költségeiben, ámde egészen kétségtelen, hogy ez az álláspont törvénysértő, mert, amint ezt a kir. Kúria jogegységi tanácsa már számos határozatában kifejtette, a vádlott a Bp. 480. § 1. bek. értelmében csupán a 479. § 1. bek.-ben felsorolt bűnügyi költségeket köteles megtéríteni, ezen törvényhely pedig a sértett fenti költségeit nem említi. A sértett ezen költségei megtérítésére