Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 143 199. Csendőr fegyverhasználati cselekményét a katonai bíróságok mindenkivel szemben joghatályos módon döntik el és e jogerős megállapítással szemben a polgári bíróság nem bocsátkozhatik többé annak vizsgálatába, vájjon a magánjogi kártérítés szempontjából a kérdésben forgott fegyverhasználat nem minősíthető-e jogellenesnek és ekként kártérítési marasztalásra alkalmas jogalapnak. (Kúria 1932. okt, 15. P. III. 466/1931. sz.) Indokok .... A kir. Kúria a 49. számú polgári jogegységi döntvényében félre nem érthető szabatossággal jelentette ki, hogy amennyiben a magánjogi igény érvényesítésének jogalapja vagy feltétele a büntetőbíróságnak elítélését tartalmazó jogerős ítélete, akkor a polgári bíróság a különleges jogszabály tartalma szerint kötve van a büntetőbíróság ítéletéhez. Természetesen ily különleges jogszabály esetén a polgári bíró kötve van a felmentő határozat ténymegállapításához is, mert a kártérítés jogalapja vagy feltétele csak az elítélés (marasztalás) lehet. Ebből folyik, hogy csendőr fegyverhasználati cselekményét a katonai bíróságok mindenkivel szemben joghatályos módon döntik el és e jogerős megállapítással szemben a polgári bíróság nem bocsátkozhatik többé annak vizsgálatába, vájjon a magánjogi kártérítés szempontjából a kérdésben forgott fegyverhasználat nem minősíthető-e jogellenesnek és ekként kártérítési marasztalásra alkalmas jogalapnak. Ez okfejtésből foly az is, hogyha a katonai bíróságok valamely cselekmény miatt elítélést tartalmazó jogerős ítéletet nem hoznak, akkor magánjogi marasztalásnak helye nem lehet. Csakis oly értelemben nyerhetnek alkalmazást fegyverhasználat esetében a kártérítésre vonatkozó magánjogi szabályok és ebben a vonatkozásban csakis ily értelem tulajdonítható az 1921 : XLIX. tc. 25. § utolsó bekezdésében foglalt ama jogszabálynak, hogy a tényleges katonai egyének polgári viszonyaik tekintetében a polgári törvényeknek és hatóságoknak vannak alávetve. E rendelkezés okszerű folyománya az 1930 : III. tc. 6. §-ának az a rendelkezése, hogy katonai bíróságok kártérítést, kártalanítást vagy más vagyoni elégtételt akkor sem állapíthatnak meg, ha az igény valamely anyagi büntetőjogszabály kifejezett rendelkezésén alapszik . . . = A 49. számú polgári jogegységi döntvényt a jelen kötetben 149. sorszám alatt közöltük. 200. A folytatólagos bűncselekményt nem minősíti kísérletté az, hogy a szándékolt cselekmény egy része a kísérlet állapotában maradt. (Kúria 1932. nov. 4. B II. 4226/1932. sz.) Indokok : ... A panasz három okra van alapítva, 1. hogy a vádlottnak az 1922 : XXVI. tc. 1. § 3. pont alá eső cselekménye, mely a külföldi fizetési eszközöknek a Magyar Nemzeti Bankhoz való beszolgáltatásának elmulasztása által követtetett el, csak a bűntett kísérlete, mert a Magyar NemzetBank tévedésbe ejtése nem történt meg ; 2. hogy a vádlott cselekménye legfeljebb a 4500/1931. M. E. számú rendelet 7. §-ban írt kihágást képez ; 3. hogy a vádlott cselekménye a magyar közgazdaság érdekét súlyosan nem sértette és nem veszélyeztette, miből következőleg az 1922 : XXVI. tc. 1. § 2. bek. szerinti minősítés nem áll fenn.