Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. sem lehet végrehajihatónak nyilvánítani, hanem a büntetőparancs újabb szabályszerű kézbesítését kell elrendelni. (Kúria JEH 1932. okt, 28. B I. 3549/1932. sz.) Indokok .... T. Artúr feljelentést tett W. Irén ellen sikkasztás vétsége miatt, mert a nevezett az 1930. november havában átalakítás végett átvett mintegy 180 P értékű ruhaneműt többszöri sürgetés ellenére sem adta vissza a sértettnek, jóllehet ez a terheltnek 48 P-t részben készpénzben, részben áruban át is adott ; mivel a terhelttel bujkálása miatt nem tudott találkozni, a sértettnek az volt a gyanúja, hogy az átadott ruhanemüek nincsenek is annak a birtokában. E feljelentés alapján a járásbíróság W. Irén ellen büntetőparancsot bocsátott ki és ellene sikkasztás vétsége miatt 60 P pénzbüntetést állapított meg. A büntetőparancs a terheltnek 1931. augusztus 11. napján kézbesíttetett. Minthogy a vádlott a pénzbüntetés lefizetésére kitűzött határidőben a pénzbüntetést sem meg nem fizette, sem befizetésre halasztást vagy részletfizetés megengedését vagy tárgyalás tartását nem kérte, a járásbíróság a pénzbüntetést helyettesítő 10 napi fogházbüntetés végrehajtása iránt tett intézkedést. A büntetés eddig — a terhelt által eredménytelenül beadott újrafelvételi és kegyelmi kérvények folytán — még nem hajtatott végre. A koronaügyész véleménye szerint a járásbíróság előbb részletezett eljárásával megsértette a törvényt. Ugyanis a büntetőparancs nem mindenben felel meg a Bp. 533. §-ban előírt rendelkezéseknek. Nem tartalmazza a vád tárgyává tett bűncselekmények hely és idő szerint való megjelölését, a kimerítő tényállást, — különösen az elkövetési cselekményre — az eltulajdonításra vonatkozó konkrét adatokat. A büntetőparancs kézbesítése sem felel meg a Bp. 534. § 2. bek. rendelkezésének, mert a kézbesítési vétíven a kézbesítő nem bizonyította, hogy a büntetőparancsot a terhelt előtt felolvasta és egyúttal megmagyarázta. A panasz alapos. Minthogy a büntetőparancs a terheltre előleges tárgyalás nélkül szab ki büntetést, a Bp. 533. § részletesen meghatározta azt, hogy a büntetőparancsnak mit kell tartalmaznia és a büntetőparancs kézbesítésére vonatkozólag is — a Bp. 79—81. § rendelkezéseitől eltérően — az 534. §-ban még külön szabályokat állított föl. A járásbíróságok ezen szabályok pontos betartására rendszerint nem fordítottak kellő figyelmet. Addig, amíg a büntetőparancs csak a Bp. 532. §-ban meghatározott szűkebb keretekben, vagyis csak a köz vádló indítványára vagy hozzájáruló nyilatkozatára és csakis kihágás vagy egyedül pénzbüntetéssel büntethető vétség miatt volt kibocsátható s ekkor is csak az esetben, ha a bíró 200 P-t meg nem haladó pénzbüntetést talált kiszabandónak és amíg a Bp. 535. § értelmében, ha a terhelt a büntetőparancsnak nem tett eleget, a bíróságnak mindig tárgyalást kellett kitűznie: a fenti szabályok betartásának elmulasztása nem járt súlyosabb következményekkel, illetve a terhelt érdekeinek komolyabb veszélyeztetésével. Mióta azonban egyrészről a II. Bn. 49. § értelmében a büntetőparancs rendszerint minden külön intézkedés nélkül végrehajthatóvá válik Büntetőjogi Döntvénytár. XXV. 9