Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 127 hatóvá, de viszont ez esetben éppen úgy res judicatat teremt, mint a jogerős ítélet. Amint tehát a járásbíróság a büntetőparancsot kibocsátotta, az indítvány ekkor már éppúgy nem vonható vissza, mint az ítélet meghozatala után. Ezen álláspont helyessége mellett szól — yer analógiám — a Bp. 38. §-ban foglalt az a rendelkezés, mely szerint az ügyészség a vádat az ítélethozás céljából tartott zárt ülés kezdetéig (321. §), járásbírósági eljárásban a tárgyalás befejezéséig (vagyis a határozat meghozataláig), illetve a büntetőfarancs kiadásáig (532. §) ejtheti el. A vád és ennek elejtése ugyan más, mint a magánindítvány és annak visszavonása, ámde a főmagánvádas cselekményeknél ez a két — egyébként különböző alaki és anyagi jogi természetű — kategória rendszerint egybeesik s így a jelen ügyben, amelyben a vád tárgya főmagánvádas rágalmazás, teljesen indokolt a Bp. 38. § fenti rendelkezései alapján arra a következtetésre jutni, hogy amennyiben a járásbíróság az ügyet tárgyalás nélkül büntetőparancs kibocsátásával intézi el, a magánindítvány is éppen úgy, mint a vád, csak a büntetőparancs kiadásáig vonható vissza. Az ellenkező következtetés azt a viszszás, sőt tarthatatlan helyzetet idézné elő, hogy amíg a vád csak a büntetőparancs kiadásáig ejthető el, addig — a magánvádas ügyekben a váddal azonos hatályú — magánindítvány még a büntetőparancs kiadása után is hetek múlva visszavonható volna. Minthogy pedig a büntetőparancs kiadása (kibocsátása) alatt csak azt az intézkedést lehet érteni, mikor a megfogalmazott büntetőparancs a járásbíróság által kézbesítés céljából az erre kijelölt közegnek kiadatik vagy postára adatik, s minthogy a jelen ügyben ez 1931. október 21-én megtörtént, nyilvánvaló, hogy a panasznak október 29-én történt visszavonása — ami jelen esetben egyúttal vádelejtésnek is tekintendő — már elkésett. Ebből az okból tehát nemcsak hogy nem törvénysértő, hanem egyenesen a törvény rendelkezésének és szellemének megfelelő a járásbíróságnak az a döntése, hogy a főmagánvádlónak a vádindítvány visszavonása iránt előterjesztett kérelmét figyelembe nem vette . . . 178. A Bp. 23. § eljárási rendelkezést tartalmaz a kölcsönös rágalmazás, becsületsértés és testi sértés eseteire az ügyek egyesítése és együttes ellátása tárgyában, a Bv. 7. §-ban foglalt anyagi jogszabály azonban a rágalmazás-