Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntetőjogi Döntvénytúr. nak. A St. a terjesztésnek nagyobb szabadságot biztosít, mint az 1848: XVIII. te, mert nemcsak átveszi 1. §-ában a régi. sajtótörvénynek azt a kijelentését, hogy sajtó útján mindenki szabadon . . . terjesztheti gondolatait, de 9. §-ában — mint a miniszteri indokolás is hangsúlyozza -— a sajtótermékek szabad terjesztésének «megállapítja törvényes biztosítékait)). A 9. § ugyanis még külön kimondja, hogy «saj tót érméket a törvény korlátai között mindenki szabadon terjeszthet)). A korlátokat a következő 10. § állapítja meg. amely szerint nem szabad terjeszteni: a) büntető ítélettel sújtott ; b) bírói határozattal lefoglalt ; c) olyan sajtóterméket, amelyen a nyomtatás (vagy más többszörösítés) helye és a nyomda (vagy más többszörösítő vállalat) tulajdonosának neve feltüntetve nincs. Ha ezek az esetek nem forognak fenn, a terjesztés — melynek fogalmát a 8. § határozza meg — szabad. Szabad tehát akkor is, ha a sajtótermék esetleg bűncselekmény tényálladékát tartalmazza. Ily esetben ugyanis a sajtótermék tartalmáért csupán a St. 38—36. §-aiban említett személyek vonhatók felelősségre. Ez a felelősség pedig — mint azt a B. H. T. 433. sz. a. felvett E. H. is kimondotta — nemcsak fokozatos, hanem kizárólagos is, vagyis kizárja.a terjesztőnek nemcsak sajtójogi, hanem — a 10. §-ban felsorolt kivételektől eltekintve — köztörvényi felelősségrevonását is. Ha a terjesztői i- - - köztörvényi úton — felelősségre lehetne vonni a sajtótermék tartalma miatt, ez illúzóriussá tenné az egész különleges sajtójogi felelősség rendszerét. A nyomtatvány útján elkövetett bűncselekmények tárgyában való eljárás, vagyis annak megállapítása ugyanis, hogy a nyomtatvány tartalma megállapít-e valamely bűntettet vagy vétséget, a Bp. Élt. 15. § II. pontja értelmében kizárólag az illetékes esküdtbíróságoknak, ezek működésének, jelenleg felfüggesztett volta folytán pedig kizárólag a Bp. 562. §-a szerint illetékes törvényszékeknek, mint sajtóbíróságoknak hatáskörébe tartozik. Ezen törvényes hatáskör sérelmével járna az, ha bármely más bíróság azért, mert területén valamely nyomtatványt terjesztettek, incidentahter dönthetne abban a kérdésben, hogy van-e bűncselekmény az illető sajtótermékben, holott a terjesztést magát csupán a St. 10. § szempontjából tehetik vizsgálat tárgyává. , Teljesen közömbös ebből a szempontból az, hogy ismeri-e a terjesztő a sajtóterméknek esetleg bűncselekményt magában foglaló tartalmát. Mert hiszen a St. 24. § 3. pontja és 25. § 2. pontja értelmében még az is, aki a büntető ítélettel sújtott vkgy bírói határozattal lefoglalt sajtóterméket — e körülményt