Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

68 Büntetójogi Döntvénytár. sen vette a fellebbezési bíróság a cikkek durva hangját, a támadás sorozatos voltát, hét különböző alkalommal megjelenését.; Viszont helyesén nem vette a fellebbezési bíróság az alperesek javára a nem vagyoni kár megítélését elejthetővé tevő körülményeknek azt. hogy a felperes büntető úton már elégtételt kapott, a másodrendű alperes háromhavi fogházra és 2800 pengő 'pénzbüntetésre ítéltetett, az összes bűnügyi költségben marasztaltatott és állását vesztette ; azonkívül az elsőrendű alperes lapvállalat köteleztetett a büntetőítéleteknek egész terjedelemben való közzétételére, mert ezek nem az eset körülményei, hanem következményei. Az alperesek javára szóló mentesítő körülményeken ugyanis olyan körülményeket kell érteni, amelyek a cselekmény elkövetését menthetővé teszik, mint a jogos felháborodás, az ellenfél kihívó magatartása s hasonlók, aminők az alperesek javára fenn nem forognak. Sem a törvényben, sem ennek előkészítő munkálataiban nincs adat arra, hogy a nem vagyoni kár megítélését a törvényhozó olyan esetekre kívánta volna csupán lehetővé tenni, amidőn a sértettnek akár a büntető ügy elévülése, akár a tettes halála vagy megszökése vagy bármely más ok következtében nem állott módjában, hogy a rajta esett sérelmet a büntetőbíróság igénybevételével megtorolhassa és így a büntető megtorlás megtörténte már elengedhetővé tenné méltányosságból a nem vagyoni elégtételt. Ellenben helyesen utalt a fellebbezési bíróság a felperes mellett szóló körülményekként arra, hogy a cikkek tartalma példátlanul durva, hogy a felperest arról az oldalról támadják meg. amelyre egész életlehetősége alapítva van ; íigy állítják be a felperest, mint aki orvosi hivatását szem elől téveszti ellentétes politikai felfogású betegével szemben, aki elvákultságában káros, súlyos szerencsétlenséget, sőt halált okozható módot alkalmaz vele szemben és ezt a felperes, mint az Országos Munkásbiztosító Intézet vezető főorvosa, éppen egy munkáson követte el. Helyesen utalt arra is, hogy a felperes országosan ismert közéleti ember, miniszteri állást viselt politikus volt. . . . A St. 39. § 2. bek. értelmében a nem vagyoni káréri járó elégtél el összegét a bíróság az összes körülményeknek, különösen az érdekelt felek vagyoni viszonyainak is figyelembevételével, belátása szerint állapítja meg. Azok közé a felek közé, akiknek vagyoni viszonyait figvelembe kell venni, tartoznak nemcsak a főmagánvádló és a szerző, hanem a kiadó és a nyomdatulajdonos is, eltérően a Bp. 13. § 5. bek.-ben foglaltaktól. Ugyanis már a St. 55. § értelmében is értesíteni kell a főtárgyalás határnapjáról a 40. §-ban említett kötelezettség alatt állókat (a kiadót és nyomdatulajdonost).