Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

64 Büntetőjogi Döntvénytár. landó el, már pedig felperes a harmadrendű alperes különálló felelősségének ilyen alapon való megállapítására alkalmas tényt a perben maga sem állított, a fellebbezési bíróság által a harmadrendű alperes terhére megállapított kártérítési kötelezettségnek az anyagi jog értelmében megkívánt minden előfeltétele hiányzik. = A P VI. 7622/1927. sz. kúriai határozatot BDtár XXII. 183. sz. a. közöltük. — Csupán sajtóbüncselekmény megállapítása esetében lehet a St. 40. § alapján a kiadó és a nyomdavállalat felelősségét megállapítani: Kúria BDtár XVII. 89. 66. A rágalmazó cikk szerzője által a főtárgyaláson a sértettnek adott nyilatkozati elégtétel, amelynek folytán a sértett — a nélkül, hogy különbséget tett volna a büntetőjogi és a magánjogi elégtételül elfogadás között — a vádat elejtette, a sértettnek magánjogi elégtétel követelhetése iránt fennállott jogát elenyészteti, miért is a sértett a kiadó ellen sem érvényesíthet ilyen követelést. (Kúria 1930. jan, 10. P VI. 2190/1929. sz.) Indokok :. .. A főmagánvádló, vagyis a jelen per felperese a sajtóperben tartott bűnügyi főtárgyaláson a vádlottként szerepelt szerző nyilatkozatával adott elégtételt elfogadta a nélkül, hogy különbséget tett volna a büntetőjogi és a magánjogi elégtételül elfogadás között és hogy az utóbbi iránt való jogát fenntartotta volna. Pedig a nyilatkozat közönséges értelme szerint az ilyen megkülönböztetés és jogfenntartás nélkül való elégtételelfogadást az ügyet az anyagi jog szempontjából véglegesen elintéző jogcselekménynek kell tekinteni. Nincsenek olyan adatok, amelyekből arra lehetne alaposan következtetni, hogy ezt a felek s különösen a szerző (vádlott) másképpen értették vagy kellett volna érteniök s különösen akkép, hogy e mellett a felperes részére még fennáll a nem vagyoni kár követ elhetése iránt való igény is és így jogfenntartásra szükség nem volt. Nevezetesen ilyen adatnak nem tekinthető az, hogy a főtárgyalási elnök a felperest, mint ott főmagánvádlót, állítólag nyomatékosan figyelmeztette, hogy vizsgálati indítványa elkésett és ezért nyomatékosan a felek figyelmébe ajánlotta az ügynek békés úton való elintézését. Mert ez valóság esetében sem állapít meg a jogfenntartástól való tartózkodásra szorító leküzdhetetlen kényszerhatást s különösen nem az ellenféltől (a szerzőtől) eredő kény szerhatást. De nem tekinthető ilyen adatnak az a tény sem, hogy a felperes a büntetőeljárás során még nem kérte erkölcsi kár megítélését. Ellenkezőleg ez a körülmény inkább a vádlottat