Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

18 Büntetőjogi Döntvénytár. nem mentesíti a büntetőjogi felelősség alól az 1874 : XXXIV. tc. 62. és 63. §-ainak rendelkezése. Ez a panasz alaptalan. Igaz ugyan, hogy az Ü. E. felhívott §-ai a vádlottat nem mentesítenék a felelősség alól, ha a szóban forgó feljelentést a vád hamis és koholt volta tudatában adta volna be a kir. ügyészséghez vagy ha őt ez irányban a Bv. 20. § szerinti gondatlanság terhelné. A kir. Kúria azonban az idevonatkozóan valóként elfogadott és ez kötelezően irányadó tényállásból egyik irányban sem vonhatott következtetést, sőt ellenkezően : ebből a valónak vett tényállásból kétséget kizáróan az tűnik ki, hogy ez a vádlott V. János megtévesztő fellépésének hatása alatt tette a vádbeli feljelentést, mihez képest őt még a Bv. 20. § szerinti vétség miatt sem lehetett bűnösnek kimondani. Az alsófokú bíróságok tehát ezen vádlott felmentésével nem sértették meg a törvényt . . . = Ügyvéd büntetőjogi felelősségére nézve 1. BDtár XVII. 74. (rendbüntetés és büntetőjogi megtorlás viszonya); XVII. 74. (elítélés védői előterjesztésért); XXI. 15. (elítélés felszólító levélért). 18. Nem zárja ki a zsarolásnak a Btk. 353. § 2. pontja szerint való minősítését az a körülmény, hogy a vádlott, aki magát csendőr századosnak, tehát rendészeti ügyekben nyomozó, intézkedő hatáskörrel bíró közhivatalnoknak adta ki, nem formaruhában, hanem polgári öltözetben lepett fel. mg ^ 2() B L 688(y1928 M^ Indokok : . . . A kir. ítélőtábla azért nem minősítette a vádbeli cselekményt a Btk. 353. § 2. pontja szerint, mert a vádlott az eset alkalmával egyszerű civilruhában volt s így ha csendőrszázadosnak mutatta is be magát, ezáltal még közhivatalnoki minőséget nem színlelt. Ez az álláspont téves. A vádlott ugyanis K. csendőrszázadosnak mutatta be magát s kijelentette, hogy ha nem fognak a sértettek fizetni, embereivel ellátja a bajukat ; tehát az egyszerű bemutatkozáson túlmenőleg utalt arra is, hogy csendőrtiszti parancsnoki hatalmát fel fogja használni. A vádlott uehát oly közhivatalnoknak színlelte magát, akinek rendészeti ügyekben nyomozó, intézkedő hatásköre van, ennek színlelése pedig alkalmas volt a vádlott által használt fenyegetés alátámasztására, kényszerítő erejének növelésére.