Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

2 Büntetőjogi Döntvénytár. szerint lehet ugyan forrásbelileg közvetlen vagy közvetett, de mindenképpen a hamisított közokirat által kellene létrejönnie, annak tartalmából kellene előállania, mert ezt kívánja a törvényszöveg «ez által» kitétele. Ez a kitétel ugyan a Btk. 391. § egész tartalmára mutat vissza, de természetesen a hamis közokiratot érti elsó'sorban, mint a 391. §-beli egész tényálladék eredményét. Ha tehát a közvetett haszonforrás-lehetőségek nem a közokirathamisítás párhuzamos lehetőségei, egyidejű adottságai; hanem csak oly távoli reménykedések, amelyeknek jövőbeli megvalósulása csak sok feltételtől függő eshetőség : akkor a kir. Kúria nézete szerint a 391. § tényálladékán túlmenő, azzal szoros kapcsolatú külön minősítő adequat jogtalan vagyoni haszon célzatáról nem lehet szó, hanem a tényálladék ily irányú jelenségei a 391. §-beli jogsérelem valóságának vagy lehetőségének fogalmi körébe omlanak. Alkalmazva ezeket a jelen esetre a kir. Kúria úgy látja, hogy itt akár közvetlen, akár közvetett, egyidejű megfelelő ex tunc veendő, jogtalan vagyoni haszon célzatáról •— a Btk. 392. § helyes értelmezése mellett — jogilag nem beszélhetünk ; mert a vádlott cselekménye ilyennek megvalósítására nem volt alkalmas, mert csak a távoli reménykedés egyik feltételét létesítette, maga a vagyoni célzat pedig több, más jelentős, a jövőben meg vagy meg nem valósulandó előfeltételtől függött, vagyis a vádlott cselekménye a vádlott vagyoni helyzetének megjavítására sem közvetlenül, sem közvetve önmagában véve eredménnyel nem is járhatott. Midőn tehát a kir. Kúria 861. sz. EH.-ra is tekintettel azt vizsgálta, hogy az adott okirathamisítás és a bekövetkezhető vagyoni haszon között van-e a Btk. 392. § szerint előírt összefüggés, úgy találta, hogy ilyen összefüggés nincs. A kir. Kúria megítélése szerint ugyanis ezen összefüggésnek, ha nem is közvetlennek, de mégis szervesen egymásba kapcsolódónak, egyidejűnek és ily értelemben megszakítás nélkülinek, vagyis olyannak kell lennie, amelynél a vagyoni haszon a közokirathamisításhoz a történés közvetlenségével fűződik. A jelen esetben azonban a vádlott a hamisított közokirat segélyével csak olyan előzményes, jelentéktelen postai kisegítő szolgálathoz akart jutni, amelyben megszerezhette volna a később leteendő postai kiadói vizsgához szükséges gyakorlatot. Csak ezután és a jövőben, tehát időben és sikerben is bizonytalan vizsga letétele után lehetett volna szó arról, hogy majdan az ő elöregedett nagybátyjától a már vagyoni hasznot jelentő postamesteri állást átvegye. E nagyon távoli célzatának megvalósíthatása a hamis közokirattal kapcsolatba már csak lazán hozható