Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvériytár. 4 az okirat bizonyító erejéből nem veszített, mivel összeragasztatván, minden részében olvasható lett. Másfelöl az okirat eltépésénél hiányzott a vádlott részéről a károkozási szándék, ami kitűnik abból, hogy a kettétépett okiratot a sértettnek azonnal visszaadta, az okirat kiállítását és annak tartalmát a megrongálás után sem vette tagadásba. Ez a jogi álláspont téves. Egy szándékosan széttépett és újból összeragasztott okirat ugyanis a bizonyítóerő szempontjából aggályosnak tartható és az arra hivatkozó fél hátrányosabb helyzetbe jutott, ha arra kell hivatkoznia egy ép és külsőleg kifogástalannak jelentkező okirat helyett. Ezért egy okiratnak szándékos széttépése a megrongálásnak nemcsak nyelvtani értelemben vett, hanem annak a törvényben értett jogi fogalmát is kimeríti. . . = Kúria : A bűnösség' szempontjából nem lényeges, hogy a vádlott elismerte a megsemmisített okirat tartalmát (BDtár VI. 84.). — Bármiféle hátrány is a «kár» fogalma alá esik (BDtár XXI. 99.). 57. Nem esik a St. 8. §-ban említett terjesztés fogalma alá nyomtatott kérvénynek a kényszer egy ességi eljárás céljából a megszabott példányszámban a bírósághoz beadása. (Kúria 1930 dec 1Q B j 4721/1930. 8Z. Indokok .... Kétségtelen, hogy a nyomtatott kén yszeregyességi kérvény a St. 2. § értelmében sajtótermék. Mégis helyes a kir. ítélőtáblának az az álláspontja, hogy sajtó útján elkövetett bűncselekményről azért nem lehet szó, mert ilyen cselekmény csak akkor valósul meg, ha a kinyomatás terjesztésre irányuló szándékkal történt s a terjesztés tényleg meg is kezdetett, a jelen esetben azonban nyomtatott kérvénynek a kényszeregyességi eljárás céljából a megszabott példányszámban a bírósághoz beadása a St. 8. §-ban említett terjesztés fogalma alá nem vonható. = A terjesztés fogalmára 1. Vajkó Pál fejtegetéseit : A St. magyarázata (1914) 27—30. 11. 58. A kiadó a lapjában megjelent közleménnyel okozott kárért tárgyi alapon csupán akkor felelős, ha előzetesen oly büntető ítéletet hoztak, amely a felelősséget a St. 40. §-nak megfelelően megállapítja. (Kúria 1930. dec. 18. P VI. 1601/1929. sz.) Indokok : . . . A kir. Kúria P. VI. 7622/1927. szám alatt hozott határozatában kimondotta, hogy a St.-nek a fokozatos felelősséget szabályozó különleges rendelkezései — így az, hogy a sértettet netalán megült lő kártérítésért a biztosítékkal megjelenő időszaki lapoknál a kiadó a biztosíték erejéig elsősorban felelős — csak sajtó útján elkövetett bűncselekménnyel kapcso-