Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

31 Büntetőjogi Döntvénytár. Az akaratot félrevezető fondorlatot nem zárja ki az, hogy a sértett a fondorlat megtévesztő erejének megfelelő. (Kúria 1930. nov. 4. B III. 7363/1929. sz.) Indokok : , . . A védő a Bp. 385. § 1. a) pontja alapján bejelentett panasz jogi okául azt jelölte meg, hogy az I., II. és III. vádlottak nem ejtették fondorlattal tévedésbe a sértettet annak elhallgatásával, hogy a neki eladott ingatlan telekkönyvileg már nem áll az I. és II. vádlott nevén, s hogy az jelzálogilag meg van terhelve, mert a telekkönyv nyilvános lévén, a sértettnek módjában állott volna az adás-vevési szerződés megkötése és a vételár kifizetése előtt a telekkönyvet megtekinteni és meggyőződni arról, hogy kinek a nevén áll a kérdéses ingatlan és hogy van-e azon teher. A panasz alaptalan . . . Igaz ugyan, hogy a sértettnek módjában állott volna az adás-vevési szerződés megkötése és a vételár kifizetése előtt a telekkönyv megtekintése útján meggyőződni arról,, hogy az általa megvenni szándékolt ingatlan telekkönyvileg kinek a nevén áll s hogy az tényleg tehermentes-e. De az a körülmény, hogy a sértett ezt megtenni elmulasztotta, nem mentesíti a vádlottakat a büntetőjogi felelősség alól, mert az akaratot félrevezető fondorlatot nem zárja ki az, hogy a sértett a fondorlat megtévesztő erejének megfelelő, vagyis a kellő gondosságot elmulasztotta. Azt pedig, hogy az I. és II. vádlottak a sértett által megvenni szándékolt ingatlanból az ő nevükön állott résznek tulajdonjogát telekkönyvileg már előzőleg másokra átruházták, s hogy a kérdéses ingatlanon a megállapodásuk szerinti vételárat többszörösen meghaladó jelzálogi teher van, e vádlottak tartoztak volna már a sértett által beléjük helyezett bizalomnál fogva is a szerződés megkötése előtt a sértettel közölni. Kötelessége volt ez a vádlottaknak azért, mert a feleknek egymást fedő akaratán alapuló szerződés kötésénél az akaratközösség létrejöttét lényegileg befolyásolni alkalmas körülményeknek szándékos elhallgatása egymagában is tudatos csalárdság, fondorlatos megtévesztés, amely a törvényes tényálladék egyéb alkotó elemeinek létrejötte mellett büntetőjogi felelősséggel jár. Jogi tévedés nélkül állapította meg tehát a kir. ítélőtábla, hogy a vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény . . . = Célzatos hallgatás, mint fondorlat: BDtár VIII. 200.; XII. 91.; XXIII. 148.; XXIII. 149. 40. A Btk. 333. § az idegen ingó dolog védelmét nem annak értékéhez, hanem a hozzákapcsolódó életérdekhez köti. Vagyoni értékkel nem bíró dolog is lehet lopás tárgya.