Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytár. 23 fémtárak az 1927: XXI. tc.-nek 1928. január 1. napján történt hatálybalépéséig nem az állami közigazgatás szervei, hanem a biztosított alkalmazottak és azok munkaadóinak önkormányzati alapon álló szervei voltak; alkalmazottaik nem lévén közhivatalnokok, az általuk vezetett könyv nem volt a Btk. 400. § értelmében nyilvános könyv és az általuk felvett okirat nem volt közokirat. (Kúria 1930. nov. 12. B II. 7251/1929. sz.) = Ugyanígy Kúria 1930. március 26. B II. 1092/1929. sz. 24. A vízijárművek közül csak a közforgalmi jellegű szállítási eszközök a Btk. 444. és 445. §-ában meghatározott közveszélyű bűncselekmények tárgyai, az egyszerű csónak (ladik) a hajó fogalma alá nem vonható. (Kúria 1930. nov. 12. B III. 6658/1929. sz.) Indokok : . . . A Hajózási Szabályok úgy az elnevezésben, mint a rendelkezésekben különbséget tesznek hajó és csónak (ladik) közt és éppen a megterhelésre vonatkozólag a Szabályzat külön rendelkezést tartalmaz a csónakokra és ettől különbözőt a hajókra nézve. Ez a Szabályzat a Btk. megalkotásakor már életben volt és így a Btk. szem előtt tartva a Szabályzat elnevezéseit, annak megfelelően vette fel rendelkezéseibe azokat a vízijármüveket, amelyekre a rendelkezést ki akarta terjeszteni. Kétségtelen tehát, hogy nem vonható minden személyek vagy dolgok szállítására alkalmas vízijármü a hajó fogalma alá. A Btk. XXXIX. fejezetébe tartozó bűncselekmények közveszélyessége arra utal, hogy csak az általánosabb, közforgalmi jellegű szállítási eszközök ezen bűncselekmények tárgyai. A jelen esetben szereplő csónak pedig sem nagyságánál, sem rendeltetésénél fogva nem ilyen és így nem vonható a hajó fogalma alá. Téves tehát a cselekménynek a Btk. 445. § szerint való minősítése. Ezért a kir. Kúria a másodfokú ítéletnek a minősítésre vonatkozó részét megsemmisítette és a törvénynek megfelelő ítéletet (Btk. 290. §) hozott . . . = Kúria : A dereglye, amelyen hat embert és ezer fej káposztát szállítottak, hajó a Btk. 445. § értelmében (BJT XXI. 46.). 25. A 198. sz. polgárjogi elvi határozatnak az a szabálya, amely szerint bűnperben hozott jogerős ítélet a tekintetben , hogy az elítélt az ott terhére rótt cselekményt elkövette, a polgári bíróságra irányadó, az egyes bűncselekmények között nem különböztet és általában a bűnperben hozott marasztaló ítéletben megállapított tényállás irányadó voltából indul ki akkor, amidőn a későbbi polgári per a bűncselek-