Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

20 Büntetőjogi Döntvénytár. k. 854. lap.) — Kúria : A postát a magyar állam nem magánjogi címen, hanem fennliatósági jogánál fogva igazgatja ; ennek folytán a m. kir. postaigazgatóság, illetőleg az annak kebelében alakult fegyelmi bíróság : hatóság (BDtár III. 92.). 20. óvadékul szolgáló pénzösszeg felhasználására csak az jogosult, aki megfelelő fedezettel rendelkezik. E nélkül az a szokás,hogy a kilépő főpincér óvadékát az újonnan szerződtetett főpincér óvadékából térítik meg, nem jogosítja fel az óvadékvevőt az óvadék felhasználására. (Kúria 1930. nov. 17. B IV. 242/1930. sz.) Indokok : ... A kir. ítélőtábla a felmentést azzal indokolta, hogy az óvadéklevél az óvadéknak miként való kezelésére rendelkezést nem tartalmaz, megállapodás erre a felek között sem volt, hogy a vendéglői szakmában, főleg a kisebb vendéglősök körében majdnem általános az a szokás, hogy a kilépő főpincér óvadékát az újonnan szerződtetett főpincér óvadékából térítik meg, végül, hogy ilyen körülmények között nagyon is valószínű az a feltevés, miszerint az óvadékösszeg azzal a tudattal adatott, hogy azt az óvadékvevő forgathassa, mit az is támogat, hogy az óvadéklevél szerint a sértett azonnal felmondhatja állását, ha megfelelő óvadékkal helyettesről gondoskodik. A kir. ítélőtábla álláspontja téves . . . A felek megegyezése tekintetében ugyanis nem az az irányadó, hogy mi nincs meg az okiratban, hanem az, hogy mit tartalmaz az okirat. A jelen esetben az Óvadékív címet viselő, a magánokirat kellékeit tartalmazó okirat megjelöli azt, hogy a sértett mint fó'pincér vállal szolgálatot és a vádlottnál letétbe helyez 15 millió K-t, továbbá megemlíti a célt e szavakkal : ez az összeg a napi bevételek fedezésére szolgál. Félre nem érthető körülírása tehát ez annak, hogy a sértett óvadékul adta a pénzt a vádlottnak, tehát ez ellenkező kikötés hiányában óvadékként kezelendő, így a felek közötti ezen megállapodásból arra következtetni, hogy «az óvadékösszeg azzal a tudattal adatott, miszerint azt az óvadékvevő forgathassa, felhasználhassa*, nem lehet. A szerződés azon kikötéséből pedig, hogy a sértett a kikötött 14 napi felmondási idő előtt is kiléphet a szolgálatból, ha megfelelő óvadékká] helyettesről gondoskodik, csak az következtethető, hogy a vádlott, ismerve szorult anyagi helyzetét, tudta, miszerint a sértett óvadékát a sajátjából kifizetni nem tudja, ezért gondoskodni akart oly módozatról, mellyel az idegen dologgal való jogtalan rendelkezés büntetőjogi következményeit elháríthatja. Minthogy a helyettesíthető pénzösszeg felhasználására csak oly egyén jogosult, aki az annak megfelelő fedezettel rendelkezik, a vádlott pedig az óvadék felhasználásakor ebben a helyzetben nem volt, mi