Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

146 Büntetőjogi Döntvénytár. tette arra, hogy kérésének eleget tegyen és ezzel az állítással kapcsolatban a vádlott a «revolver» szót is használja, ami ebben a beállításban a «revolverezéssel» egyenlő értelmű. Ez a tényállítás pedig valóság esetén a sértettel szemben legalább is a St. 24. § 6. pontban meghatározott vétséget állapítaná meg.. Habár tehát valónak bizonyult is az, hogy a sértett egy olyan ügyben, amelyben vagyonilag érdekelve volt, közbenjárt, magából a közbenjárás tényéből még nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a sértett közbenjárásának eredményességét olyan módon és olyan eszközökkel kényszerítette ki, mint azt a vádlott állítja, t. i. fenyegetéssel (revolverezéssel), és a közbenjárás egyébként bizonyított ténye éppen ezért még nem jogosíthatta fel a vádlottat arra, hogy a sértettet ilyen, bűncselekmény tényálladékát kimerítő ténykedéssel vádolja meg. E mellett pedig egyáltalán nincs adat arra sem, hogy a sértett a minisztertől, «a saját egyéni presztizsére» való hivatkozáson felül bármi módon a rendelkezését kikérni vagy befolyásolni még csak meg is kísérelte volna. Ez a hivatkozás is különben arra mutat, hogy a sértett a minisztert nem tévesztette meg, sőt nem is hagyta kétségbe aziránt, hogy ő a saját személyében miért érdeklődik az ügy iránt, mert nyíltan közölte, hogy ő a társaság «egyik vezetőtagja». Mivel kétségtelen, hogy az előbb említett állítás («revolverezés») valóság esetén a sértett ellen megindítandó bűnvádi eljárás alapját képezheti, valósága pedig a kifejtettek szerint bizonyítva nem lett, nem tévedtek az alsóbb fokon eljárt bíróságok akkor, midőn ezen tényállítás alapján a vádlott bűnösségét megállapították. A pénzbüntetés összegének meghatározásánál a kir. Kúria enyhítőnek tekintette azt, hogy a tényállítások egy része valónak bizonyult, más. része meg nem állapít meg bűncselekményt . . . = Enyhítő körülmény, hogy a tényállítások egy része valónak bizonyult és ezek a való tények bátorították a vádlottat a cikk túlzásaira és a valótlan adatok megírására (BDlár XVI. 89.). 229. A fellébbvitel korlátozására vonatkozóan a Bp. 381. § 2. bek. 3. pontban foglalt rendelkezés akkor is irányadó, ha a bűncselekmény enyhébb minősítése tekintetében a vád és az ítélet megegyezése a fellebbviteli perszakban jött létre. (Rúria 1931 okt 7 B L 808/1931< Bz y Indokok : ... A törvényszék a vádlott bűnösségét a vádtól (Btk. 330. §) eltérőleg csupán a Btk. 332. § alá eső" magánlaksértés vétsége, tehát oly bűncselekmény miatt állapította meg, amely a járásbíróság hatáskörébe van utalva. Minthogy e kisebb minősítés tekintetében a vád és az ítélet nem egyeztek meg : a törvényszéki ítélet ellen a 81. számú TÜH értelmében volt helye fellebbezésnek. A kir. ítélőtáblának a minősítést helybenhagyó ítéletében azonban a kir. főügyész megnyugodott s így a bűncselekmény enyhébb minősítése tekintetében a vád és az ítélet megegyezése a fellebbviteli perszakban már létrejött. Minthogy ezek szerint a kir. ítélőtábla kizárólag oly bűncselekmény tárgyában döntött, amely immár a vádhatóság állás-