Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

128 Büntetőjogi Döntvénytár. egészen más jogi érdeket véd, mint a Hv. 4. §. A kir. ítélőtábla tehát a Bp. 384. § 11. pontban meghatározott semmisség esetére okot szolgáltatott. . . = A tettazonosság kérdéseivel foglalkoznak a BHT 459., 508. és 730. szám alatt felvett EH-ok. L. Auer György fejtegetéseit : Főtárgyalás a törvényszék előtt (1930.), 111. sk. 1. 211. A bűnösnek kimondott vádlott köteles a bűnügyi költségeket megtéríteni. Bűnügyi költség alatt azonban csak a Bp. 479. § 1. bek.-ben kimerítően felsorolt költség értendő, az alá pedig nem tartozik a vádat nem képviselő sértett utánjárási és képviseleti költsége. Ha a kir. ügyészség képviseli a vádat, a sértett teltet ugyan a bizonyításra vonatkozó indítványokat és magánjogi igényeit is érvényesítheti, de az ebből a célból igénybe vett ügyvédi segély folytán felmerült kiadásainak megtérítését a vádlottól nem követelheti. (Kúria 1931. jún. 19. B I. 3084/1931. sz.) = Kúria B I. 401/1931. JEH : A kir. ügyész által képviselt vád alapján folytatott eljárásban szereplő sértett díja és költségei nem tartoznak a Bp. 479. §-ban felsorolt bűnügyi költségek közé s így a bűnösnek kimondott vádlott a 480. § 1. bek. alapján nem marasztalható e költségekben. Ugyanígy már a B I. 1325/1909. számú JEH is. V. ö. azonban a BHT 805. szám alatt közölt EH-t (B I. 3967/1928.), mely szerint a sértettnek utánjárási és ügyvédi képviseleti költségei a bűncselekmény folytán szenvedett kár szempontja alá esik. 212. Arra az elítéltre nézve, aki szabadságvesztés büntetését a Bp. 506. § 2. bek. alapján megkezdette, a kiszabott büntetés a tényleges megkezdés napjától számítandó ; ehhez képest a büntetés megkezdése után eltöltött idő sem előzetes letartóztatás, sem más címen a Btk. 94. § alapján beszámítás tárgyát nem képezheti. (Kúria 1931. jún. 25. B IV. 3077/1931. sz.) Indokok :. . . A kir. törvényszék a vádlottat a Btk. 92. § alkalmazásával lopás vétsége miatt háromhónapi fogházra ítélte, amely büntetésből 1931. február 6-tól az ítéletének keltéig, 1931. február 9-ig előzetes letartóztatásban eltöltött idő által három napot kitöltöttnek nyilvánított. Ezen ítélet ellen a kir. ügyész fellebbezéssel élt a Btk. 92. § alkalmazása miatt és a büntetés súlyosbítása végett, míg az ítéletben megnyugodott vádlott a kiszabott büntetést a Bp. 506. § 2. bek. alapján azonnal, vagyis 1931. február 9. napján megkezdette. A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét a cselekmény minősítésére is kiterjedő hatállyal megsemmisítette és a vádlottat lopás bűntette miatt a Btk. 92. § mellőzésével