Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

114 Büntetőjogi Döntvénytár. VI. (Kúria 1931. jún. 3. B I. 8430/1930. sz.) Indokok : ... A vádlott az utat, amelyen a gépkocsival haladt, egyáltalán nem ismerte, kocsija 100 kilogrammal túl is volt terhelve, e mellett pedig az út eléggé síkos volt, viszont a valónak elfogadott tényállás szerint a szélvédő ablak befagyott és az azon készített tenyérnyi nyílás csak korlátozott kilátást engedett. Mindezek olyan körülmények, amelyek a vádlottat fokozottabb óvatosságra kellett hogy intsék. Ezt a fokozottabb óvatosságot megkívánó gondosságot hagyta a vádlott teljesen figyelmen kívül akkor, amidőn az említett körülmények dacára 70 km, vagyis olyan sebességgel haladt, amely sebesség mellett az általa vezetett gépkocsinak, valamely váratlanul előbukkanó akadály esetén, nem lehetett teljesen ura, holott a nagy sebesség és a korlátozott kilátás mellett gondolnia kellett volna arra, hogy akár az útjelzőt, akár pedig valamely akadályt vagy egyáltalán nem, vagy csak az utolsó pillanatban vesz észre . . . VII. (Kúria 1931. máj. 13. B I. 7870/1930. sz.) Indokok : ... A gépkocsivezető az őt kötelező gondosság szabályainak egyedül azáltal, hogy a kocsi sebességét mérsékli és figyelmeztető kürtjelzést ad, még nem tesz eleget, hanem ha a baleset másként el nem kerülhető, kocsiját megállítani is köteles. A sértett a figyelmeztető kürtjel dacára sem fordult vagy nézett a gépkocsi felé, a gépkocsit vezetőnek tehát kötelességében állott volna kocsiját megállítani és amennyiben pedig ezt elmulasztotta, úgy a mellette tanítás céljából ülő oktató képezte feladatát, hogy őt erre figyelmeztesse, mert a sértett magatartásából csak arra lehetett következtetniük, hogy az a gépkocsi közeledését a kürtjel dacára sem vette észre . . . VIII. (Kúria 1931. máj. 20. B II. 5541/1930. sz.) Indokok : . . . A vádlottnak kellő körültekintés mellett látnia kellett, hogy az út balfelén haladó 70 éves sértett, amikor a vádlott 70—80 lépés távolságból kürtjelzést adott, erre egyáltalán nem figyelt, nem nézett hátra, nem állt meg, hanem nyugodtan folytatta útját tovább. Már ez az észlelete is elegendő figyelmeztetésül szolgálhatott volna a vádlottnak arra, hogy a sértettre fokozottabb módon kell ügyelnie. Köztapasztalati tény ugyanis, hogy minden rendes idegalkatú és ép érzékű ember a gépkocsi kürtjelzésére ösztönösen figyelni szokott; ha tehát a sértett ezt nem tette, ebből a vádlottnak önkéntelenül is arra kellett következtetnie, hogy az előtte ballagó agg ember vagy süket vagy szórakozott, vagy egyéb rendkívüli okból közömbös a kürtjelek iránt. Látnia kellett továbbá a vádlottnak azt is, hogy éppen akkor, amikor gépkocsijával a sértett felé közeledett, ez az útszélen fekvő kavicsrakást kikerülendő, kissé az út közepe felé tért ki. Ez még nyomatékosabban inthette a vádlottat arra, hogy mérsékelje a gép sebességét, mert a figyelmetlen öreg ember elhagyta a biztonságot nyújtó útszegélyt. Mint köztapasztalatból eredő tény, nem lehetett ismeretlen végül a gépkocsivezetést hivatásszerűen űző vádlott előtt az sem, hogy a szórakozott, figyelmetlen és ennélfogva a kellő körültekintés kifejtésére képtelen egyének a gépkocsi közeledtére rendszerint zavarba jönnek, lélekjelenlétüket és tájékozási képességüket elvesztik és éppen e miatt viselkedésükkel olyan veszélyes helyzeteket teremthetnek, amellyel a