Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

76 Büntetőjogi Döntvénytár. sértés vétségének megtorlása céljából ki van jogosítva a magánindítvány előterjesztésére, ámde a Bv. 9. §-nak abból a rendelkezéséből következtetve, hogy a rendes bíróság sérelmére elkövetett s felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vagy becsületsértés esetében a felhatalmazást az igazságügy miniszter adja meg, nyilvánvaló, hogy a bíróság sérelmére elkövetett közönséges becsületsértés esetében — akkor, amikor a sértés sem közvetlenül, sem közvetve nem valamely meghatározott bírói testület ellen irányult — a magánindítvány előterjesztésére is az igazságügyminiszter, mint a kir. bíróságok legfőbb felügyeleti és a bíróságok egyetemes érdekeinek képviseletére egyedül hivatott hatósága jogosult. Ha pedig ily cselekmény esetében magánindítványra jogosultnak (Btk. 110. §, Bp. 13. § 6., 7. és 9. bek.) az igazságügyminiszter tekintendő, kétségtelen, hogy (. . . mint a fejben . . .). Nem változtat ezen megállapítás helyességén az a körülmény, hogy az igazságügyminiszter ilyen esetben nem személyesen lép föl a bíróság előtt, hanem magánindítványát és vádját a kir. ügyészség útján terjeszti a bíróság elé, mert a kir. ügyészség nem mint a sértett bíróság képviselője, hanem csupán mint a sértett bíróságokat az igazságügyi szervezetnek megfelelően képviselő igazságügy miniszter megbízottja jelentkezik . . . = Kúria : Az igazságügyminiszter jogosult a magánindítvány előterjesztésére a bíróságok sérelmére elkövetett oly becsületsértés esetében, amely nem felhatalmazásra üldözendő (BDtár XXIII. 109.). 130. Az 1929: VII. tc. 2. § a bűncselekmény tényálladékának meghatározásánál a Btk. 248. §-nál szigorúbb intézkedést tartalmaz, amikor nemcsak a fajtalanságot tartalmazó, hanem a szeméremsértő sajtótermék előállítását is tilalom alá helyezi. Szeméremsértő az, ami bántja a nemi ösztönt illető erkölcsi érzetünket. I. (Kúria 1931. febr. 26. B IV. 1832/1930. sz.) Indokok : . . . Foglalkozni kellett a kir. Kúriának a Btk. 2. § rendelkezésére való tekintettel azzal a kérdéssel, hogy miután a Btk. 248. §, amely a bűnösség megállapításának jogi alapját képezi, az 1929: VII. tc. 2. § hatályon kívül helyezte, az utóbbi törvényhely nem enyhébb intézkedést tartalmaz-e? A kérdést nemlegesen kellett eldönteni, mert az új 2. § a bűncselekmény tényálladékának meghatározásánál szigorúbb