Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

60 Büntetőjogi Döntvénytár. (Kúria 1929 febr. 6. B I. 1911/1927. sz.) Indokok : . . . A közvádló részéről Sz. István vádlott terhére a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panasz alapos. A kir. Kúria előtt nem kétséges ugyanis az, hogy úgy Sz. István, mint fia: Sz. József azzal a szándékkal mentek P. Mihály után, hogy őt bántalmazzák. Megnyugtató következtetés vonható erre egyrészről Sz. Istvánnak előzőleg az udvaron P. Mihállyal szemben tanúsított ellenséges, sőt támadó magatartásából, másrészt abból, hogy midőn ezután P.-ék hazafelé indultak, Sz. István «menjünk utánuk» kiáltással fiával együtt P.-ék után ment,' amiből E. Ferencné rosszra következtetett. Amikor pedig Sz.-ék utolérték P.-ékat, id. Sz. István a sértettet gúnynevén szólítva elkiáltotta magát, «hol vagy Csiha Miska» s ezután mindjárt bicskával nekiszaladt P. Mihálynak, ezt mellén megragadta s a nyitott késsel megszúrni akarta. Id. Sz. István ezzel a cselekvőségével egyrészről kétségkívül bátorítóan és ösztönzően hatott a meggyfabottal kezében vele jövő fiára, Sz. Józsefre, másrészről a sértettnek figyelmét teljesen magára irányította és lekötötte, miáltal megkönnyítette azt, hogy fia, József a sértettet megüthesse. Minthogy pedig a szándékosság is fennforog annak folytán, hogy id. Sz. István maga is bántalmazni akarta a sértettet, kétségtelen, hogy ez a vádlott is büntetőjogi felelősséggel tartozik a fia által sértetten ejtett halálos eredményű bántalmazásért. Tévedett tehát a kir. ítélőtábla, midőn a vádlott cselekményében bűncselekmény alkotó elemeit fel nem ismerte, holott az a Btk. 69. §. 2. pontja szerint való bűnrészesség tényálladékát kimeríti. . . == V. ö. BDtár VI. 133. ; XII. 38. ; XIII. 20. 61. Ha az elsőfokú ítéletet egyes bíró hozta, a II. Bn. 30. §. értelmében a Bp.384. §. 9. pontja alapján semmisségi panasz nem használható. (Kúria 1929 febr. 6. B III. 2669/1928. sz.) 62. Ha az elsőfokú ítéletet egyes bíró hozta, a II. Bn. 30. §. értelmében a Bp. 385. §. 3. fontja alapján nincs semmisségi panasznak helye. (Kúria 1929 jan. 30. B III. 2406/1928. sz.)