Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Büntetőjogi Döntvénytár. 35 <ségét kívánja elérni s így ebbeli közreműködése külön bűnrészesség megállapításának tárgyát nem képezheti. Bár az orgazdaság és bűnpártolás a lopás bűncselekmény részességi alakzatainak nem tekinthetők, mégis a sértett jogi érdek azonosságánál fogva nem önálló, hanem járulékos cselekmények, melyeket az alapcselekménytől csupán a lopás tettesével vagy részesével való egyetértésnek megelőzőleg vagy utólag történt létrejötte különbözteti meg. Jelen esetben H. Istvánné vádlott arra bírta rá M. Pirost, hogy ez az ő részére lopjon, a lopott dolgokat neki adja át. Ezáltal a lopás elkövetését megelőző egyetértés jött létre a közöttük a lopásból származó haszon biztosítása iránt. Az a tény, hogy H. Istvánné ezen egyetértés és megállapodás folytán valóban átvette a M. Piros által lopott dolgokat, nem állapít meg H. Istvánné terhére külön bűncselekményt, nevezetesen orgazdaságot, hanem az legföljebb a bűnrészességnek a Btk. 69. §. 2. pontjában foglalt tényálladékát meríti ki, amely azonban a fentebb idézett E. H. értelmében beleolvad a Btk. 69. §. 1. pontja szerinti bűnrészességbe, mint súlyosabba . . . — A 2183/1888. sz. ítéletet 1. BHT 258. sz. alatt, a 4280/1912. sz. ítéletet pedig BHT 483. sz. alatt (BDtár III. 15. ; XI. 163.). Ha a társtettes egyszersmind felbujtó is : BDtár XIX. 102. 26. A vérségi kötelékből folyó magasabb erkölcsi törvény a támadó nagyatyával való tettleges szembeszállást csak abban az esetben engedi meg, ha a támadás kitéréssel vagy futás által való meneküléssel el nem kerülhető. ^ ^ 4 R m fi965/1927> gz>) Indokok: . . . A vérségi kötelékből folyó magasabb erkölcsi törvény a támadó nagyatyával való tettleges szembeszállást csak abban az esetben engedi meg, ha annak támadása kitéréssel vagy futás által való meneküléssel el nem kerülhető. Az adott esetben pedig— el is tekintve attól, hogy a súlyos eredményű összetűzést a vádlott kihívó, sértő, zaklató magatartása vezette be és így annak indító okává is vált — a vádlott, bár arra a való tények szerint módja volt, a sértett támadása elől nemcsak nem tért ki, hanem — nyilvánvalóan megtorlásképpen — akkor mérte nagyapjára a tőle elvett bottal, a vád alapjául szolgáló ütést, mikor ez a botnak kezéből történt kirántása következtében féltérdre esett és ütőeszközétől meg volt fosztva, amikor tehát a vádlottat közvetlen támadás többé nem fenyegette s amikor a vádlott annak folytán, hogy a fél3*