Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Büntetőjogi Döntvénytár. 29 által a főmagánvádló különösebb hátrányt nem szenvedett és az utóbb meg is szüntetett bűnvádi eljárás folytán netán szenvedett hátrányért esetleg kártalanításra is igénye lehet : ámde a vád tárgj^ává tett hírlapi közlemény, a nyomozás folyamatban létén és a fó'magánvádló letartóztatásán kívül még olyan tényállításokat is tartalmaz, amelyek a bűnüggyel összefüggésben nem állanak, de felettébb alkalmasak arra, hogy a fó'magánvádló hírnevét, megbízhatóságát és ezen alapuló kereskedői exisztenciáját tönkretegyék. Ilyen állítások : hogy a fó'magánvádló magát porosz tábornoki családból származó egyénnek és volt századosnak adta ki és hogy a megszállás idején Temesvárott az oláh siguranca besúgója volt. Ezekre a tényállításokra, a bűnügy tárgyilagos ismertetése szempontjából, csakugyan nem volt szükség és az eljárásnak utóbb történt megszüntetése sem alkalmas arra, hogy a főmagánvádlót ezek alól a vádak alól tisztázza. Éppen ezért a kir. Kúria méltányosnak látta azt, hogy a főmagánvádló a közleménynek most említett részei által szenvedett hátrányért megfelelő vagyoni elégtételben részesüljön, amelynek összegét az eset körülményeinek és a felek vagyoni helyzetének figyelembevételével, a kir. Kúria ötszáz P-ben határozta meg. = Nem vagyoni kárért elégtétel megítélése : BDtár XXI. 80.; XX. 26. ; XIX. 28. 19. A kir. ügyész által beadott és ugyanakkor nyilvánosságra hozott vádirat ismertetése és jogászi birálata miatt a St. 44. §. szerint nincs helye bűnvádi eljárásnak. (Kúria 1928 nov. 28. B I. 9160/1927. sz.) Indokok: . . . A panasz alapos. A tényállás az, hogy a budapesti kir. ügyészség az ú. n. frankügyben 1926. évi január hó 30-án vádiratot adott be, amelyben a fó'magánvádló ellen, mint a Btk. 69. §. 2. pontja szerinti bűnsegéd ellen, a Btk. 206. §. 2. pontjába ütköző hamis pénz forgalomba hozatalának bűntette miatt emelt vádat. Ez a vádirat nyilvánosságra hozatván, a vádlott a vád tárgyává tett és az Újság című időszaki lap 1926. évi február hó 2-án kiadott számában megjelent sajtóközleményben annak a nézetének adott kifejezést, hogy a főmagánvádló a vád tárgyává tett bűncselekménynek nem csupán bűnsegédi bűnrészese, hanem aktív alanya, vagyis tettese, aki Windischgrátz-cel és másokkal együtt egy szövetségbe tömörült.