Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

18 Büntetőjogi Döntvénytár. alkalmazásával 40 P pénzbüntetésre, mint főbüntetésre és 608 I' pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítélte el. Ez az ítélet jogerős. II. A koronaügyész perorvoslata szerint ez az ítélet sérti a II. Bn. :!. §-ának utolsó bekezdését, mely szerint pénzbüntetés mellett mellékbüntetésként pénzbüntetést nem lehet megállapítani. A koronaügyész véleménye szerint ugyanis a kir. törvényszék által felhívott II. Bn. 20. §.2. bekezdésében foglalt annak a kijelentésnek, mely szerint «érintetlenül maradnak az 1920 : XXXII. tc. 6. §-ának az adócsalás miatt mellékbüntetésként kiszabható pénzbüntetésre vonatkozó és a 13. §. 2. bekezdésének a végrehajtás felfüggesztését tiltó rendelkezéseit), az a helyes értelme, hogy az 1920 : XXXII. tc. 6. §-ából csupán az 1. bekezdés maradt hatályban. Minthogy pedig ez a bekezdés úgy szól, hogy «a szabadságvesztésbüntetésen felül minden esetben pénzbüntetést is ki kell szabni*, de nem mondja azt, hogy pénzbüntetés mellett, vagyis akkor is ki kell szabni pénzbüntetést, ha főbüntetésül — szabadságvesztésbüntetés helyett — pénzbüntetés állapíttatott meg, minthogy továbbá a II. Bn. 20. §-ának utolsó mondata értelmében ((egyebekben a jelen törvény rendelkezéseit adócsalás esetében is alkalmazni kelh, a perorvoslat szerint a II. Bn. 20. §-ának fentidézett azt a rendelkezését, mely szerint pénzbüntetés mellett mellékbüntetésként pénzbüntetést nem lehet megállapítani, adócsalás esetében is alkalmazni kell. III. A perorvoslat alaptalan. Mindenekelőtt a II. Bn. 20. §. 2. bekezdésében foglalt s fent idézett rendelkezés nem értelmezhető akként, hogy azt a koronaügyész értelmezi. E törvényhelynek helyes értelme ugyanis az, hogy az 1920 : XXXII. tc. 6. §-ának összes rendelkezései érintetlenül maradnak. Ha a törvényhozó a 6. §-nak csupán 1. bekezdésében foglalt rendelkezést akarta volna hatályában fenntartani, akkor ennek kifejezést is adott volna úgy, amint azt ugyanezen mondatban a 13. §-ra vonatkozólag tette, melynek kifejezetten csupán 2. bekezdését hagyta hatályban. De ezenfelül a perorvoslatban kifejtett értelmezésnek csak akkor lehetne helye, ha az 1920 : XXXII. tc. 6. §-ának más olyan természetű rendelkezése is volna, amely nem vonatkozik a mellékbüntetésként kiszabható pénzbüntetésre. Az 1920 : XXXII. tc. 6. §-ában azonban ilyen más természetű rendelkezés nincs s az egész §. a mellékbüntetésként kiszabható pénzbüntetésre vonatkozik. Mert az 1. bekezdésben az van, hogy a szabadságvesztésbüntetésen felül minden esetben pénzbüntetést is ki kell szabni; a 2. és 4. ^kezdés e pénzbüntetés mértékéről, a 3. bekezdés pedig a legkisebb mértéken alá leszállás tilalmáról rendelkezik. A 20. §. 2. bekezdésének szóbanforgó szövege tehát nem a/ 1920 : XXXII. tc. 6. §-ának valamely rendelkezését emeli ki a többi hasontermészetű rendelkezés közül, hanem csupán az e §-ban foglalt összes rendelkezéseket kívánja azok tárgya szerint