Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

B int tető jogi Döntoénytá i: 19-én 10,054/1893. B. szám alatt hozott ítéletével e kérelemnek helyt adott, a kir. Kúriának ítéletét hatályon kívül helyezte és vádlottat fölmentette azzal az indokolással, hogy a Btk. 116. §-a s az ennek értelmezése körül kifejlődött az a gyakorlat, hogy a magánindítvány csak az elsőhírói ítélet kihirdetéséig vonható vissza, a Btk. 240. §-ára azért nem alkalmazhat'), mert míg az a viszony, amely a magánindítvány visszavonhat óságának alapja (házasság, rokonság, szolgálat, közös háztartás stb.). már a cselekmény elkövetése idejében fennforog és létezik s így a sértett félnek már a vizsgálat stádiumában módjában áll a vádat visszavonni, addig a Btk. 240. §-ában említett házassági viszony a cselekmény elkövetése idejében még nem létesült, hanem csak későimen s nem ritkán bizonyos akadályok megszűnte után jöhet csak létre s így, ha a vizsgálat gyorsan hefejeztetik s az ügy tárgyalására rövid határidő tűzetik ki, a tettesnek rendszerint módjában sem állana az elsőbírói ítélet kihirdetéséig ezt a büntetlenséget eredményező házasságot megkötni. • Minthogy pedig a Btk. 240. §-a e tekintetben korlátozást -ern foglal magában, ezt a szakaszt úgy kellett magyarázni, hogy az többé nem fellebbezhető, tehát jogérvényes ítélet kihirdetése előtt a tettes és sértett között létrejött házasság a cselekmény büntetlenségét eredményezi. A budapesti kir. ítélőtábla ezt az ítéletet az 1898. évi szeptember hó 27-én 45,503/1893. szám alatt hozott ítéletével megváltoztatta azzal az indokolással, hogy a Btk. 240. §-ának nem adható más értelmezés, mint aminőt a bírói gyakorlat a Btk. 116. §-ának ad. vagyis, hogy amint a magánindítvány csak az elsőbírói ítélet kihirdetéséig vonható vissza, úgy a házasság is csak akkor eredményez büntetlenséget, ha az az elsőbírói ítélet kihirdetése előtt jött létre. Mégis a kir. ítélőtábla oly nyomatékos körülménynek vette a házasságnak a másodbírói ítélet meghozatala után létrejöttét, hogy az alapperben kiszabott börtönbüntetés helyett a 92. §. alkalmazásával háromhavi fogházat szabott ki. A kir. Kúria 1894. évi február hó 8-án 345. szám alatt hozott ítéletével — bár közelebbi indokolás nélkül — a kir. ítélőtábla elvi álláspontjára helyezkedett , azonban a vádlott büntetését — tekintettel arra, hogy cselekményét a sértett fél nőülvétele által jóvátenni igyekezett — egyhónapi fogházra szállította le. III. A kir. Kúriának ezen két határozata ugyan nem fejti ki elvi éllel a Btk. 240. §-ára vonatkozó álláspontot, minthogy azonban magáévá teszi a kir. ítélőtábláknak elvi éllel kifejtett álláspontját, a jogegységi tanács megállapítja, hogy végeredményben ellentétes elvi jelentőségű kir. kúriai határozatokról