Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Hü»itetőjogi Döntvénijlúr. 117 Bp. 506. §. 2. bek. értelmében már a kir. törvényszék ítéletének meghozatala napján megkezdette s így a vádlott az újabb cselekményét nem vizsgálati fogságnak, hanem ítéleti büntetésnek tartama alatt követte el. Ennek folytán a kir. ítélőtábla akkor járt volna helyesen s a büntetés egységesítésének a 18. számú TÜH-ban s a kir. Kúria jogegységi tanácsának több határozatában kifejtett szelleme szerint, ha a vádlottat a vallás elleni vétség miatt nem fogházra, hanem a megfelelőnek tartott fogházbüntetéssel arányos tartamú fegyházra (pl. hat havi fogház helyett öt havi fegyházra) ítélte volna el azzal, hogy ezt a fegyházbüntetést a hét évi fegyházbüntetés folytatásaként, tehát azzal egyesítve kell végrehajtani (hét év öt hó). Ha már azonban a kir. ítélőtábla a Btk. Élt. 36. §-t nem alkalmazta a büntetés kiszabásánál, akkor a kir. törvényszék járt el tévesen először azért, mert hatályon kívül helyezte a hét évi fegyházbüntetést kiszabó ítéletet, holott erre jelen esetben, mikor e büntetés végrehajtása alatt elkövetett cselekmény csak fogházzal büntetendő s úgy csupán ezt a büntetési nemet kell súlyosabb fegyházbüntetés nemére hozni, semmi szükség sem volt, de egyenesen törvénysértő az a rendelkezés, amely az egységesítést abban látta, hogy a hat havi fogház helyett ugyanoly tartamú fegyházbüntetést állapított meg, holott a 18. számú döntvény szerint a Btk. Élt. 36. §. esetében a fogház büntetésnek csupán a fegyházbüntetés félbeszakítatlan tartama szempontjából való aránylagos enyhítése (Btk. 96., 104. §-ok) mellőzendő, de az enyhébb szabadságvesztésbüntetésnek tartama a súlyosabb büntetési nemnek súlyához képest arányosítandó. Az arányosításra vonatkozó ezt a törvényes rendelkezést sértette meg a kir. törvényszék azáltal, hogy a hat havi fogházbüntetés helyett végeredményben hat havi fegyházbüntetést állapított meg . . . = Ad II. Ugyanígy Kúria BDtár XXI. 13. 133. A Bp. 326. §. 1. -pontjának alkalmazása szempontjából az ítélettel egyenlő hatályúnak kell tekinteni a jogerős megszüntető végzést, feltéve, hogy ez ügíjdöntö vagyis nem a Bp. 444. §-ában említett valamely okból hozatott. (Kúria 1929 szept n B L 2925/1929. sz.) /ndokok : . . . A kir. ügyészség izgatás vétsége miatt vádiratot adott be H. Béla ellen azért, mert' a kir. törvényszék tárgyaló termében akkor, amidőn egyik alkalmazottja által ellene indított perben ítéletileg vesztesnek