Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Büntetőjogi Döntvénytár. 09 fás nincsen, a kártalanítási igény megállapítására hivatott bíróságnak kell eldöntenie azt, hogy a kártalanításra alapul szolgáló és a Bp. 576. §. 1—3. pontjaiban felsorolt körülmények fennforognak-e? Az eljárás adatainak vizsgálata alapján pedig, a kir. Kúria a kir. ügyésznek a vádelejtést tartalmazó indítványával egybehangzóan arra az eredményre jutott, hogy S. Lajos éppen olyan alaptalanul vádolta meg a folyamodót a gyujtogatásra való felbujtással, mint amilyen alaptalan volt S. Lajosnak az az előadása, hogy a váltóra N. Józsefné nevét a folyamodó írta reá, amely előadást nemcsak S. Lajos vont utóbb vissza, hanem maga N. Józsefné kifejezetten meg is cáfolt. Mivel a folyamodó olyan cselekmény miatt állott ki előzetes letartóztatást és vizsgálati fogságot, amely részéről elkövetve egyáltalán nem volt, és vele szemben a Bp. 577. §-ában felsorolt kizáró körülmények sem forognak fent, kártalanításra való igényét meg kellett állapítani. .. = V. ö. e jelen kötetben 109. sorszám alatt közölt határozatot. 119. Pénzbeli elégtétel iránt támasztott igény (St. 39. §.) megállapítása. (Kúria 1929 jún. 4. B I. 575/1929. sz.) Indokok: . . . Semmisségi panasszal élt a főfnagánvádló a St. 56. §-a alapján azért, mert a másodbíróság a vádlottat a nem vagyoni kár fizetésének kötelezettsége alól, szerinte a törvény sérelmével mentette fel. Ez a panasz alapos. ' A tényállapítás szerint a főmagánvádló a vitézi rend tagja és m. államvasúti mérnök, tehát a társadalomban és az állami életben is oly állást foglal el, amely mellett az ítélet alapjául szolgáló vádak és gyanúsítások fokozottabb mértékben okozhattak izgalmat, szégyenérzetet és szenvedést a sértett lelkében és mivel azok a sajtóban, tehát a nagy nyilvánosság előtt hangzottak el, különösen az avatatlan nagyközönségnél igen nagy erkölcsi kárt is okozhattak a főmagánvádlónak, mely őt annál súlyosabban érintette, mivel a vádlott a helyreigazítást célzó nyilatkozat végén a vádbeli kijelentéseket utóbb is fenntartotta. Méltányos tehát, hogy a főmagánvádló ezért az erkölcsi veszteségért és lelki szenvedésekért a. vádlott és illetve a St. 40. §-a szerinti kötelezettek vagyoni viszonyaikhoz mérten hozzávetőleges kárpótlást kapjon, amelyet a kir. Kúria az összes körülmények szigorú mérlegelése mellett az elsőbírósággal egyezően 1000 P-ben állapított meg... = V. ö. a fennebb 116. sorszám alatt közölt határozatot. 7*