Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

74 Bvntetöjogi Döntvénytár. az eljárásnak a sikere meghiúsít tátik, tehát ekkor már a veszélyeztetés fennforog. Az adott esetben az alsó bíróságok tényként állapították meg azt, hogy T. Lajos vádlott S. Eszter tisztességes leánnyal oly időben, mikor a sértett életkorának 14. évét be nem töltötte, nemileg közösült, az irányadó tényállás szerint T. Lajos a Btk. 236. §-ban meghatározott megfertőzés bűntettét vagyis a pártölt bűncselekményt valójában elkövette és így a bűnpártolás vétsége megállapításának ebben az irányban jogi akadálya nincs. Tényként van megállapítva az is, hogy a Sz. Eszter özvegy édes anyja, tehát a magánindítvány előterjesztésére jogosított törvényes képviselő e bűncselekmény tettese ellen magánindítványát 1922 november 3-án előterjesztette, hogy ennek következtében a nyomozás T. Lajos ellen folyamatba tétetett és hogy e nyomozás folyamán tették a most elítélt vádlottak, a T. Lajos búza és bor ígéretére, az ezzel történt reábírás folytán azt a vallomást, hogy ők Sz. Eszterrel pénzért nemileg közösültek. Tényként van megállapítva, hogy a nyomozás folyamán derült csak ki az, hogy a sértett képviselője a magánindítványt elkésetten terjesztette elő, amikor is a kir. ügyész a nyomozást megszüntette : de megszüntette azt csak akkor, amikor a most elítélt vádlottak előbb említett vallomásokat már megtették. Tényként van megállapítva végül, hogy e vádlottak említett vallomása a valóságnak nem felel meg és hogy ők azt csak azért tették meg, mert ezáltal T. Lajosnak segítséget akartak nyújtani arra, hogy ez büntetlenül maradjon. Minthogy pedig a megfertőzés bűntettének jogi ismérvére figyelemmel vádlottaknak ez a vallomása a bűnvádi eljárás meghiúsítására alkalmas is lehetett : nyilvánvaló, hogy a vádlottaknak a rendelkezésben körülírt cselekménye kimeríti a Btk. 374. és 376. §-okban meghatározott bűnpártolás vétségének minden ismérvét . .. 87. A Bv. 20. §. alá eső vétség a hamis vádnak egy — gondatlanságból elkövetett — esete. A valóság bizonyításának a Bv. 13—16. §-aiban foglalt szabályai a hatóság előtti rágalmazás esetében nem irányadók. (KÚTia 1929 márc. 22. B I. 1377/1929. sz.) Indokok: . . . A Bv. 20. §. alá eső vétség nem a rágalmazás minősített esete, hanem önálló (sui generis) bűncselekmény, amely jogi természetét tekintve inkább a hamis vádnak egy — gondatlanságból elkövetett — esete. Amint tehát a