Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár kor a csalárd bukás bűntettével kapcsolatosan elkövetett váltóhamisítások, a Blk. 382. § ában meghatározott csalás és a fenntartott tulajdonjog megsértésével elkövetett sikkasztás miatt való bűnösséget külön megállapította, mert ezeknek lönényes tényálladékát a csalárd bukás egyik elkövetési formájában sem ismerte föl s azok egyikébe sem sorozhatta be. A közönséges csalásokat illetően van ugyan olyan felfogás, hogy azok a csalárd és vétkes bukásba beolvaszthatok, mert e feliögás szerint különösen a csalárd bukás maga lényegileg a hitelezők kárára elkövetett csalás. Azonban ez a felfogás a törvény helyes értelmezése mellett nem áll meg. A csalárd bukást ugyanis a vagyonbukott követheti el az összhilelezők vagy azok egy része sérelmére; míg a közönséges csalás tettesének nincs vagyonbukotti minősége és cselekményét egyes hitelezők sérelmére követi el. A fondorlat (fraus) természete is más-más. A csalárd bukásnak in fraudem creditorum-ja nem azonos az egyes hitelező ellen használt személyt személyesen megtévesztő fondorlattal. A károkozás nem egyforma jogi természetű, mert a csalárd bukásnál a tettes a saját vagyonával rendelkezve, a tömegtől vagyont elvon, — azt csökkenti, — a közönséges csalásnál pedig az egyes hitelezőnek vagyonában okozott kárösszeg legtöbbször a tömegvagyont gyarapítja, s a quota szerint való kielégítést emeli. E mellett a csalárd bukásnál a kár bekövetkezése nem is lényálladéki elem, holott a közönséges csalás befejezett formájában az. Ezek szerint nem lehet vitás, hogy a közönséges csalás a Btk. 414. §-ának egyik elkövetési formájába sem fér bele, s így a csalárd bukás bűntelte mellett való külön halmazali megállapítását a törvény nemhogy nem tiltja, hanem köveleli. A vétkes bukás vélsége és a közönséges csalás között való viszony viszont olyan, hogy a beolvadásról még kevésbbé lehet szó. A Blk. 416. § ánál semmiféle fraus nem kellék, s így e keretben a Bn. 50. Btk. 380—383. §-aiban körülírt törvényes tényálladék felszívódása jogilag lehetetlen. A nagyobb, súlyosabb bűncselekmény nem olvadhat bele a kisebbe, s különösen a 416. §. 4. pontjában említett új adósságcsinálás fogalma nem tartalmazza a fondorlatos megtévesztéssel elkövetett csalás összes törvényi ismérvét. E mellett itt is áll az, hogy a közönséges csalás egy hitelező kárát okozza, a Bik. 416. §. 4 pontjában pedig az összhitelezőknek vagy azok egy részének káráról van szó, amely nem is jöhel létre akkor, amikor a megcsalt egyes hitelező jelentékeny kára, mint a tömeget gyarapító vagyonrész a többi hitelező érdekének javára esik.