Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 88. Megvesztegetés bűntettében bűnös a villamosvasúti kalauz, aki 8 f jutalom fejében az utasnak elengedte a Pi f értékű jegy megváltását. Az utas, mint felbujtó felelős. (Kúria 1928 aug. 29. B III. 5241/1927. sz.) Indokok : . . . A valónak elfogadott tényállás az, hogy II. villamosvasúti kalauz 8 f jutalom fejében a 14 f értékű szakaszjegy megváltását F. vádlottnak elengedte, F.-nek jegyet ki nem adott s a kérdéses 8 f-t magának megtartotta. A vádbeli hűtlen kezelés subsidiarius bűncselekmény lévén, csak akkor forog fenn, ha a tettes cselekménye által nem létesül valamely súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekmény. Ha azonban ilyen létesül, abban az esetben a hűtlen kezelés akkor is ki van zárva, ha különben ennek minden törvényes tényálladéki eleme fenn is forog. H. mint a budapesti közúti villamosvasútnál alkalmazva volt kalauz — amint ezt a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa a B. H. T. VI. 627. sz. határozatában is kimondotta — a vasúti szolgálati rendtartásról szóló, a bár helyiérdekű, de közforgalmú villamosvasútra is kiterjedő 1914 : XVII. tc. 2. §. VI. pontja szerint a büntető törvények alkalmazása szempontjából úgy tekintendő, mintha közhivatalnok volna. A nevezett vádlottnak hivatali kötelessége volt a villamosvasútra felszállott utasoknak a menetdíj lefizetése ellenében menetjegyet kiadni, a menetdíjakat a villamosvasútnak beszolgáltatni s meg nem engedni, hogy bárki is a villamosvasúton a menetdíj lefizetése és menetjegy nélkül utazzék. Amikor tehát a nevezett vádlott a F. által neki adott 8 f fejében a 14 f értékű szakaszjegy megváltását a villamosvasúton utazó F. vádlottnak elengedte, neki jegyet ki nem adott, őt a menetjegy megfizetése és jegy nélkül engedte a villamosvasúton utazni s a kérdéses 8 f-t magának megtartotta. H. Gottfried mint közhivatalnok az adott jutalomért hivatali kötelességét mulasztás által megszegte. Tette tehát kimenti a Btk. 467. §-ban meghatározott megvesztegetés bűntettének összes ismérvét. Nem szenved kétséget, hogy F. vádlott akkor, amikor a 8 f-t átadta H.-nek, tudatában volt vádlottársa most jelzett hivatali kötelességének. Amikor tehát ennek a tudatában adta át a 8 f-t abból a célból, hogy H. őt a menetjegy árának a megfizetése nélkül engedje a villamosvasúton utazni: kétségtelen, hogy F. azzal a szándékkal cselekedett, hogy H. az adott jutalomért hivatali kötelességét mulasztás által megszegje. S minthogy az általa szándékolt ez az eredmény be is következett, akkor, amikor H. tőle